Az elmúlt hét végén a Városi Sportcsarnokban nagysikerű szalagavató bált rendezett az oktatási intézmény. Íme, a bálon elhangzott beszéd és néhány kép ízelítőül a hangulatból.
Kedves Vendégek! Köszöntöm Önöket a Kinizsi Pál Gimnázium és Szakközépiskola idei Szalagavató ünnepségén. Kedves Szülőtársaim! Köszöntöm Önöket, köszöntelek Benneteket ezen az ünnepi estén. Engedjék meg a tegező formát, hiszen a jelen lévő szülők közül sokakat régóta ismerek. Őszintén gratulálok gyermekeikhez, és ahhoz, hogy együtt töltötték az első 18-19 évet.
Mit is jelent szülőnek lenni? Szülőnek lenni öröm, kihívás, játékos, mégis felelősségteljes dolog. Akik a 21. században gyerekeket nevelnek, tudják jól, velem együtt, hogy ezt a vállalásukat olykor nehezen tudják teljesíteni. Ha egy pillanatra összehasonlítjuk a saját, - ’70-es évekbeli gyerekkorunkat a mai időszakkal, bizony ég és föld a kettő. A gazdasági változások egyre erőteljesebb kihívások elé állítanak bennünket. Megtörténik, hogy az idősebb kér tanácsot a fiatalabbtól, a gyermek más úton-módon érvényesül, mint ahogyan azt mi korábban elképzeltük. A szemléletbeli nézeteltérések konfliktusokat okozhatnak, és mi nehezen engedjük őket a saját útjukon járni, mert féltjük őket. Mi már tudjuk, hogy mitől kell óvakodniuk, ők még nem annyira. A gyereknevelés egész embert kíván, és egész életre szóló kapcsolatot, élményt ad. Kívánom, hogy mindannyian találják meg a családi harmóniát, békét. Töltsék kellemesen a mai estét.
Engedjék meg, hogy bővebben az ünnepeltekhez szóljak……..
Lassan elérkezik középiskolai tanulmányaitok vége, mely lezár egy időszakot, az élet egy szakaszát elhatárolja a többitől. A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket, ahogy Nagy László, a költő mondja:
"Töröld le könnyedet
Kisírt szemedben mosoly
legyen és derű,
Minden nap kezdődik valami
valami nagyszerű,
valami gyönyörű."
Az ember életében olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai. Egy ilyen emlékezetes este részesei vagyunk most. Felemelő, ünnepélyes alkalom ez a mai, itt vannak veletek szüleitek, rokonaitok, tanáraitok, ismerőseitek, mindazok akiket meghívtatok erre az alkalomra, akik valamilyen módon hozzátok tartoznak, s akik számára fontos az, hogy a Ti életetek kiegyensúlyozott, boldog legyen.
Bizonyára mindannyiótokban él egy kép az első napokról, az első lépésekről, melyekkel a már jól ismert iskola falai közé léptetek. Ugye mindannyian őriztek néhány emléket az első találkozásokról, az első benyomásokról. Szorongással, várakozással indultatok az úton, amelyen most egy útelágazáshoz értetek.
Ezek a percek, órák remek alkalmat nyújtanak arra, hogy gondolatban végigjárjátok az iskola tantermeit, folyosóit és számotokra kedves zugait. Jusson eszetekbe, ahogy a torkotokban dobogott a szívetek egy-egy jelentős dolgozatírás előtt, vagy puskázás közben, nehogy lebukjatok. Jegyezzetek meg minden részletet: a kövezet mintáját, a tábla színét, a folyosói dekorációt, a padfirkákat, és zárjátok ezeket a részleteket a szívetek azon csücskébe, amelyet a kellemes emlékek megőrzésére tartotok fenn. A végbement változás jelentős, itt váltatok gyerekből felnőtté, itt formálódott egyéniségetek. Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt kirándulások, a különböző iskolai rendezvények, gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, az osztály- és iskolatársakhoz, tanáraitokhoz fűződő viszony, ezek mind-mind itteni életetek velejárói, aktívan átélt részei, amelyek júniusig még szorosan idekötnek benneteket.
Többen vagytok, akiket kicsi korotok óta ismerlek, tudom, milyen sokat jelent számotokra az egész életre szóló barátság. Ami Nektek talán fel sem tűnik, az az, hogy a szülők számára milyen fontos, hogy gyermekét összetartó, megbízható, baráti közösségben tudhatja. Kívánom, hogy életetek elkövetkező szakaszában is vigyázzatok az igazán fontos kapcsolatokra.
A gimnáziumi tanulók öt évet töltenek el iskolánkban. Nagy büszkeség számunkra, hogy az évek során többen nyelvvizsgát szereznek, emelt szintű, illetve előrehozott érettségit tesznek. Az előző évfolyamokhoz hasonlóan főiskolára, egyetemre készülnek. Bízunk benne, hogy az itt szerzett ismeretek biztos alapot nyújtanak felsőfokú tanulmányaikhoz.
A szakközépiskolai diákok négy évig járnak hozzánk. Minden évben vannak, akik szintén nyelvvizsgáznak, nagy öröm az iskolának, ha jó eredménnyel érettségiznek, majd az itteni felkészültségre építve főiskolai, vagy szakmai tanulmányokat folytatnak.
Mit adtak, mit jelentettek és jelentenek számotokra ezek az évek? Mit kaptatok a négy év során? Meg tudtok-e majd felelni a kihívásoknak? Felkészültetek-e kellőképpen az egyre önállóbbá váló életetekben elkövetkezendő, várható nehézségekre és a nem várt eseményekre? Kaptatok-e elég hitet, megerősítést, szeretetet ahhoz, hogy mindenkor meg tudjatok állni a helyeteket? Szereztetek-e elegendő tudást, ismeretet, hogy el tudjatok igazodni az útvesztőkben, hogy a bizonytalan, viszontagságos körülmények között is tájékozódni tudjatok a világban, hogy egyáltalán tovább tudjatok indulni a számotokra előkészített úton? Erre a sok-sok kérdésre, mind a saját szívetekben találtok választ, és bíznotok kell abban, hogy a legtöbb kérdésre a felelet egy egyszerű igen lesz.
Tavaly még ti készítettétek a díszeket a szalagavatóra, az idén már Ti vagytok az ünnepeltek, ti vagytok díszben, virágok, ajándékok között, értetek öltöztünk fel ünneplő ruhánkba. Szüleitekkel együtt mindent megteszünk, hogy ez a szalagavató emlékezetes, vidám legyen.
A következő évtől új akadályokat kell átlépnetek, és lesz nehezebb gondotok is, mint egy kémia dolgozat megírása. Hiányozni fogtok, még ha nem is gondoljátok. De minden bizonnyal még találkozunk, talán a fővárosban, egy helyi rendezvényen, egy szórakozóhelyen, vagy akkor mikor visszalátogattok iskolánkba. Ha időtök egy röpke internetes üzenetre elegendő csak, mi annak is örülünk. Szeretjük tudni, hogy jól vagytok-e, jól érzitek-e magatokat a világban.
Végül útravalóul Wass Albert Üzenet haza című versének egyik versszakát idézném föl:
És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjuk leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
Őszintén remélem, hogy mindegyikőtöknek sikerül megérkezni, ahova vágyai, álmai vezérlik, s a megérkezést lelkes üdvözlés követi majd.
Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jegye. S ennek a kincsnek csak a kisebbik részét alkotja az, amit a múltból sikernek tartunk, amire büszkék lehetünk: a nagyobbik rész a tévedések emléke, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el újra és újra.
Mi mást kívánhatnék most nektek, mint azt, hogy a sikereitek gyűjteménye számosabb legyen a tévedéseknél.
Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel gondolkodjatok, de a szívetekkel is. Hogy észrevegyétek az életben a jót, és meg tudjátok különböztetni a rossztól.
Kívánom nektek, hogy az itt eltöltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, a tanáraitok embersége, szeretete elegendő éltető erőt adjon nektek a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez.
fotó: Polyák Attila