Markó Ferenc - 2011.12.07. 17:42:22
Kérvény
Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen éle
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek
Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.
Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !
Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
Szeretnének minket ma is kiirtani !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni
Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virá
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen mink
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket !
Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott !
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha
Eljött az idő végre : mostan vagy soha !
Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?
Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek !
Te szép Erdély ország, mikor leszel szaba
El kéne már űzni a kakukkmadarakat !!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?
Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !
Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !!
Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.
Én aki maradtam nagyon szépen kérem !
Magyar állampolgárságom adják vissza néke