Ebben az évben két posztumusz díszpolgárt tüntettek ki Abonyban, az egyik Mladoneczky György, aki a Bihari János Zeneiskola igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. A másik büszkeség nem más, mint Abonyi Imre festőművész. Az alábbiakban életútjukról olvashatnak.
Mladoneczky György életútja
Abonyban született 1927. október 11-én, elhunyt 2003. július 31-én.
A négy elemi és a négy polgári elvégzése után a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképzőt végezte el 1948-ban. Egyidejűleg református kántortanítói oklevelet is kapott. 1948. október 25-én nevezték ki az abonyi Rózsás -dülői Általános Iskolához. Ebben az osztatlan /1-8 osztály/ iskolában tanított 1952. augusztus 31-ig.
1952. szeptember 1-től az abonyi Gyulai Gaál Miklós Ált. Iskolához osztották át.
1954-ben elvégezte az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolát levelező úton. Földrajz- természetrajz diplomát kapott.
1959. augusztus 01-től, a Bihari János Zeneiskolában dolgozott igazgatóhelyettes és szolfézs tanárként. Szabó Sándor igazgató úrral Pest megye 30 településén szervezték meg a zeneoktatást. 1987. október 31-én ment nyugdíjba a Zeneiskolából.
A nevelés területén végzett kiemelkedő munkájáért több kitüntetést kapott.
1984. Kiváló Munkáért
1987. Pedagógus Szolgálati Emlékérem
1987.június 07-én a Kiváló pedagógus címet és jelvényt a Parlamentben vehette át.
1998. Aranydiploma
Odaadó, lelkiismeretes munkája mellett nagy szenvedélye volt a bélyeggyűjtés. Eredményesen vezette az abonyi 3055.sz. MABÉOSZ Bélyeggyűjtő Kört 1967-től megszűnéséig. Több országos bélyegkiállítást rendezett Abonyban.
1974. Magyar –Lengyel kiállítás
1974. Magyar- Szovjet kiállítás
1977. Zene a bélyegen
1979. Művészetek a bélyegen
1996. Hazánk története bélyegeken és képeken
1977-ben eddigi kiemelkedő munkájáért a Bélyeggyűjtő Kör megkapta a „ Gazda Gyula „ vándordíjat. 1997-ben a bélyeggyűjtő körben végzett tevékenységéért a Filatélia az arany fokozatú magas kitüntetésben részesítette.
2003 júniusában az Abonyiak Abonyért Kuratóriumtól megkapta az abonyiak megtisztelő elismerését.
1969-ben nősült, két gyermeke György és Zsolt.
Három évtizeden keresztül meghatározó személyisége volt a Bihari János Zeneiskolának, emlékét nyugdíjba vonulása, illetve halála óta szeretettel ápolja az intézmény.
Személye iránt érzett tiszteletből terjesztette fel a Bihari János Zeneiskola AMI a posztumusz díszpolgári címre.
Abonyi Magyar Imre
Abonyi Magyar Imre 1939-ben született tősgyökeres abonyi négygyermekes család tagjaként és 2010-ben hunyt el.
A nyolc általánost a Gyulai Gaál Miklós Iskolában végezte el, ahol tanárai hamar felfedezték kivételes rajztudását és a festészet iránti érdeklődését.
Ez az érdeklődés határozta meg továbbtanulását is. Felvételizett, majd felvételt nyert a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol 1957-ben érettségizett. Tanárai közül kiemelkedik M. Kiss Pál művészettörténész.
A Tisza Bútorgyárban helyezkedett el, és kitanulta az asztalos szakmát is. 41 évet töltött el egy munkahelyen, főtechnológusként ment 1998-ban nyugdíjba.
1962-ben házasodott meg, három gyermekük született.
A munka mellett festett, főleg akvarelleket, de az olajfestészet is kedves volt számára.
Fő témái: Abony, az Alföld, a Tisza, a tanyavilág, a Balaton, a Mátra vidéke, a gyümölcs- és virágcsendéletek voltak.
Számtalan kiállítást rendeztek műveiből, de az első volt számára a legemlékezetesebb, melyet Abonyban, a Falumúzeumban, 1982-ben rendeztek meg.
Élete során több elismerésben is részesült, megkapta a
- Munka Érdemrendet,
- a Könnyűipar Kiváló dolgozója kitűntetést,
- 2004-ben az Abonyiak-Abonyért díjat
- 2007-ben az ABA-NOVÁK díjat.
"Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremti meg a művészetet." – írta Richard Wagner.
Ez az idézet kifejezi Abonyi Magyar Imre életfilozófiáját. Erős és határozott ember volt, akiben rengeteg szeretet lakozott. Nem kellett kérni sem, magától ajánlotta fel segítségét számtalan alkalommal. Hívő, érdeklődő emberként, művészként nagyon sok közösség tudhatta tagjának: így az Abonyi Lajos Falumúzeum Baráti Köre, a művelődési ház Kertbarát Köre, a budapesti Párizsi Szalon Művészeti Csoport, a szolnoki Galéria Baráti Kör. Mindenhol szerették és elismerték őt.
Mindig büszke volt arra, hogy abonyi. Ennek kihangsúlyozása a neve elé felvett Abonyi név is. Számtalan festményén jelenik meg a szeretett két torony, városa iránti ragaszkodásának szimbóluma.
Abonyi Magyar Imre személyében olyan embernek adományozzuk a posztumusz díszpolgári címet, aki egész életével és lelkével Abonyt szolgálta.
A galéria ITT megtekinthető. (fotó: Polyák Attila)