A galéria ITT megtekinthető. Fotó: Lőrinczy Veronika - Hamarosan megtelnek oldalaink szép karácsonyi fényképekkel, szívünk pedig a szeretet, és hála boldogító érzésével, hiszen minden hirdeti, jő az ÜNNEP. Van, akinek nem lesz felhőtlen Karácsonya, mert az anyagi és erkölcsi külvilág milliónyi mocska beárnyékolja a Magyar Ember mindennapjait, de a szeretet a lelkekben kiolthatatlan világosságként tündököl, megvilágítva azt az utat, mely a remény felé vezet. Ilyenkor, Karácsony közeledtével összebújunk, hiszen a szeretet ünnepe is ez, de intő jel lehet mindazoknak, akik csak ilyenkor képesek „ megtérni „. Hiszen, a lelkekben nem csak ezen a pár napon kell megnyugvásnak, érintésnek és angyali üdvözletnek lennie, hanem az esztendő minden egyes napján. Pártállástól, hittől, elkötelezettségtől független módon, hiszen élni csak így érdemes.
Hálát adok az Istennek, hogy van kiket, van miért szeretnem. Minden ember csak egy, de egyben megismételhetetlen. Te is csupán egyetlen vagy a sok közül Kedves Olvasó, de az egyetlen vagy azok számára, akik közel állnak hozzád és szeretnek. Senkinek sincsen könnyű élete, mindenki megvívja a maga kis mindennapos harcait, küzdelmeit másokkal, önmagával. Ez azonban nem zárja ki a boldogságot. Boldog ember vagy Te is? Én igen. Így Karácsony közeledtével talán nekem magamnak is több jut a jóból, szeretetből, figyelemből. Három csodálatos gyermekem, a Kincseim mutatják az utat és azt, hogy érdemes élni, és talán hozzájárulnom ahhoz, hogy az igazságból valóság legyen az írásaim által. Képeimmel pedig megmutathatom másoknak is a csodát és a borzalmakat, hogy azokból is csodák lehessenek egykoron. Én egy új esélyt kaptam az Élettől, a második, késői szerelem igenlő boldogságát, mely néha Ady: Héjanász az avaron című költeményeként örvénylő fájdalmával, máskor a meghitt gyengéd lelki béke ezer érzésével emel fel újból és újból. Vigyáznak rám, nekem is van kire vigyáznom….
Az abonyi Esperes Plébános, András atya néhány évvel ezelőtt, mikor interjút készítettem vele, csak egyetlen egy mondattal járult hozzá az életemhez, de ez mind a mai napig erőt ad a mindennapokhoz. „ Írjon Veronika, írjon csak sokat továbbra is, Önnek írnia kell, Isten áldásával! „ Ha csüggedek, erőt adnak ezek a szavak és erős hitet abban, hogy segítek másoknak.
Legkisebb gyermekem karácsonyi ünnepségének képeivel kívánok Önöknek kellemes ünnepi készülődést. Az eseményt megkönnyeztem, fényképezőgépem mögé bújva törölgettem a meghatottság könnyeit. A kis ünnepi műsor megédesítette a következő napjaimat, szívembe béke költözött. Csodálatos óvodapedagógusaink vannak, gondoltam magamban. A csoda bennünk van, ne keresd másban! Csak vedd észre végre! Hogy ne csak nézz, hanem láss is. Végre!
Lőrinczy Veronika