Az illatok erősebben idéznek fel bennünk érzelememlékeket, mint a hangok, de nem erősebben, mint a fények - állítják holland kutatók.
Az Utrechti Egyetem tudóscsapata 70 önkéntes nővel kísérletezve vizsgálta, hogy mennyire van igaza Marcel Proust írónak Az eltűnt idő nyomában című regény híres részletében, amelyben egy sütemény íze, illata idéz fel a feledés lepte emléket.
„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”
A kutatók az alanyokkal sokkoló filmeket nézettek - autóbaleseteket, afrikai népirtást -, miközben feketeribiszkéből készült likőr illatát permetezték a helyiségbe, melyben színes fények égtek és semleges háttérzene szólt.
Folytatás ITT