A normák változnak, manapság már az a furcsa, ha valaki nem tag. Az emberek zöme életének fontosabb eseményeit a weben keresztül tudatja a világgal, és a különcök lemaradhatnak fontos dolgokról. Tyson Balcomb a liftben döntötte el, hogy végleg búcsút int a Facebooknak. Ugyanis egy nő állt mellette, akivel korábban sohasem találkozott, és akiről mégis túl sok információja volt: tudta, hogy mit szeret enni a nő bátyja, tudta, hogy a washingtoni partok melletti apró szigetre való, és még azt is, hogy nemrégiben Seattle-ben járt, mert olthatatlan vágy támadt benne megtekinteni a híres Space Needle-t. Pedig Balcombnak - a leendő oregoni orvostanhallgatónak - a való életben mindössze alig néhány közös ismerőse volt a nővel. Mégis ott, a felvonóban egy csapásra ráébredt: ez már kissé egészségtelen világ a számára...
Miközben a Facebook gondosan előkészíti az egyre újabb és egyre megfontoltabb szolgáltatások bevezetését, büszkén hangoztatja, hogy milyen hatalmas tagságra épít: a világon több mint 800 millió aktív felhasználót számlál, az Egyesült Államokban pedig a népesség durván kétharmada, azaz 200 millió ember kapcsolódott a közösségi oldalhoz. Ezen a tengerentúli úton azonban hatalmas akadály tornyosul a cég tervei előtt. Akadnak ugyanis olyanok, ráadásul éppen a fiatalabb korosztályból, akik hátat fordítanak a közösségi oldalnak, olyanokat is beleértve, akik már tettek vele egy próbát.
A Facebook népszerűségének egyik legfőbb titka, hogy a meglévőnél szorosabb kapcsolatot épít ki a barátok és a munkatársak között. De néhány embernél mindez éppen ellenkező hatást vált ki: a túlzott közelség elidegenítő hatású a számukra. "Sohasem hívtam fel már a barátaimat - vallotta be Ashleigh Elser, egy 24 éves charlottesville-i diák. - Csak nézegettem a képeiket, elolvastam az állapotfrissítéseiket, és teljesen úgy éreztem, mintha valóban kapcsolatban lennék velük."
Forrás és folytatás ITT