Igen, a magyarságnak előbb-utóbb döntenie kell. Jelesül abban, hogy tovább megy-e az orbáni úton, vagy visszakanyarodik-e a többpárti demokrácia értékeihez, és annak hagyományos gazdaságpolitikájához. Orbán Viktor immáron kétéves kormányzása alatt két igen nagy hibát követett el. Az egykori liberális demokrata módszeresen lerombolta a III. Köztársaság értékeit, és az új Alaptörvénnyel meg is szüntette azt.
Ami jelenleg a társadalmi berendezkedést illeti Magyarországon, az már sajnos nem demokrácia, de szerencsére még nem is igazi diktatúra. Az viszont kétségtelen, hogy a Fidesz által művészi szintre fejlesztett jogi kiskapuzással úgy tűnik, hogy minden törvényes, de valójában mégsem az.
Az emberek ma már félnek nyilatkozni és elmondani valódi gondolataikat. Pedig, ha az emberek félnek, akkor az már nem demokrácia: szabadon idézve Bibó István szavait.
A másik óriási hiba az, amit Matolcsy György vezényletével ez a kormány elkövetett a magyar gazdaságpolitikában. Itt most nincs sem hely, sem idő részletezni ezeket, hiszen ezt már korábban megtettük, de elég, ha az égbeszökő üzemanyag árakat, a forint Euró árfolyamát, az igazságtalan 16 %-os egyéni személyi jövedelemadót, a 27 %-os Áfa-t, vagy a növekvő inflációt, és a munkanélküliséget nézzük. A gazdaság általános stagnálásáról már nem is beszélve. Mert mindezek bizony keményen zsebbevágó témák, melyek a szegényeket jobban, a gazdagabbakat kevésbé érinti. Ott nem beszélhetünk jóléti demokráciáról, ahol a szűk tízmilliónyi lakosból közel négymillióan élnek a létminimum alatt. Mert a demokrácia nem a szegény országok berendezkedési formája, sokkal inkább a diktatúráké.
Orbánt ma a nyugati világ egy gyors észjárású, ravasz és gátlástalan miniszterelnöknek tekinti, aki mintegy önkényúr nem hajlandó tiszteletben tartani a nyugati típusú demokrácia írott és íratlan normáit, szabályait, ugyanakkor még a pénzügyi csőd felé is viszi országát és népét.
Folytatás ITT, szerző: Ábrahám Tibor