Leterített a kór, de vidám vagyok- Aki ismer, az tudja, hogy örökmozgó vagyok és gyakorlatilag nem szoktam beteg lenni, vagy ha az vagyok, akkor sem hagyom el magam. Na, most az évtized náthája vagy nem tudom, milyen kórsága tombol szervezetemben. Napi kettőszáz ( ! ) papír zsebkendő elhasználásánál tartok, tekintettel arra, hogy legalább percenként prüszkölök egyet…. Ez iszonyú!
Tudom, ennek van itt az időszaka, de mivel harmadik napja küzdök a betegségem ellen, egyre gyengébbnek érzem magam. Így hát, mivel elegem lett a rengeteg hapciból, utánanéztem, hogy, hogy mi is a tüsszentés. Meglepő dolgokat olvastam minderről, most megosztom Önökkel:
Fizikai energia: A tüsszentés 100 mérföld/órás sebességgel halad – képzeljük csak el, mekkora energiára van ehhez szüksége – ha szénanáthás vagy és állandóan tüsszentesz, gyorsan fogy az energiád!
A tüsszentés az a folyamat, amikor az előtte beszívott, nagy mennyiségű levegőt az orrunkon és a szánkon keresztül hirtelen, szinte robbanásszerűen juttatjuk a külvilágba.
Ez egy olyan reflexfolyamat eredménye, ami akaratunktól függetlenül játszódik le. Tüsszentés jön létre, ha az orrnyálkahártyában lévő idegvégződéseket irritálja valami.
A tüsszentés alkalmával szervezetünk tulajdonképpen kísérletet tesz arra, hogy a kipréselt levegő segítségével megszabaduljon a nyálkahártya izgalmát okozó anyagoktól.
Télvíz idején gyakran tüsszent az ember, amit jobbára egy „egészségedre” szócskával nyugtáz a környezet és halad tovább az élet. Vannak azonban helyek, ahol nem lépnek túl ilyen egyszerűen a dolgon, hiszen a néphit szerint a prüsszentés igen is sokat jelent! Szerencsét, gazdagságot, sőt még szerelmet is hozhat az embernek!
Több népcsoport mai napig úgy tartja, hogy a tüsszentéssel kitisztul az agy és felfrissül a szellem, ezzel együtt pedig örömöt okoz annak, aki kiengedte magából. Rengeteg, számunkra talán furcsa és meghökkentő hiedelem szárnyal szerte a világban a prüszkölésről, a buddhisták pedig egyenesen az orr orgazmusaként emlegetik.
Középkori lélekjárás
A középkorban szentül hitték, hogy a száj egyfajta kapuként üzemel és tüsszentésként a lélek átmenetileg távozik a testből. Ha valaki jobbulást kíván az irritált orrú egyénnek, akkor viszont minden a régi kerékvágásban mehet tovább, a lélek visszakerül otthonába. Úgy vélték, hogy a nyitott szájon át a gonosz alattomosan beosonhat a testbe és furcsa dolgokat művelhet az emberrel. Ezért alakult ki az a szokás, hogy a szájat tüsszentéskor illik eltakarni, ezzel akadályt állítva az ördög elé. Természetesen sokan hitték azt is, hogy ennek épp az ellenkezője történik, egy hatalmas hapcinál a gonosz is villámgyorsan távozik az emberből és ezután már nem árthat a szervezetnek.