Ez a cikk erőteljesen hasonít az aobony kékvércsés témához. Sajnos. Eredeti tervem szerint csak át akartam haladni Tiszabő községén, föl a töltésre, majd tovább Tiszaroffra. Sajnos a korai indulás ellenére, nem én voltam az első ember a gáton, de még csak nem is a legszorgalmasabb! Reggel 7 óra előtt, a faluhoz közel, már egy kerékpárt toló személybe botlottam. A biciklin frissen vágott, vastag fűzfaágak voltak.
Természetesen az elkövetőnek volt magyarázata és gyorsan kiderült, hogy a nála lévő fűrészt nem használta, a fa a gáton hevert egy, a nagy súlytól összeroskadt kerékpár mellett. Mivel a hely leírása alapján valószínűvé vált, hogy a fa egy állami tulajdonú, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő területről származott, így az intézkedés végén a fát ideiglenesen a vésztározó zsilipjéhez közel helyeztük el, ahonnan a zsilip őre folyamatosan rálát és őrizni tudja az elszállításig. A biztonsági őrtől megtudtam, hogy reggel 6-kor kb. 15 fő már lement a hullámtérbe, így gyanítható volt, hogy ezen a napon nem ez lesz az egyetlen intézkedés.
A Gói-tói-Holt-Tisza felé haladva két tiszabői lakossal találkoztam, akik amerikai kőris rönköket cipeltek roskadásig pakolt kerékpárjaikon.
Természetesen most sem voltak restek az elkövetők felvilágosítani, hogy a fát így, darabolva találták az erdőben. Sőt, a második személy elmondta, hogy a fa egy összetört kerékpár mellett volt hagyva és erős késztetés támadt benne, hogy ezt a fát hazavigye. A két személyt felvilágosítottam, hogy a fa természeténél fogva nem másfél méteres, fűrészelt darabokban fordul elő az erdőben, pláne nem a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben, így az általa elmondottak valóság tartalmával kapcsolatban fenntartásaim vannak, ráadásul a mai napra kezd kicsit sok lenni ez az „összetört kerékpáros” történet. Nagy lett a felháborodás, mikor tudatosult a két személyben, hogy intézkedésem eredményeképpen a fát nem vihetik haza, hanem a darabolt fűzfa mellé kell pakolniuk. Végezetül megígérték, hogy az erdőben a kidőlt fákat mostantól hátrahagyják, de az élő fákat csak azért is kivágják és ellopják.
Ekkor már világos volt, hogy a napom át kell ütemezni és ideiglenesen járőrszolgálatra váltottam. A Tisza gáton rövid időközönként közlekedtem a falu alá és fölé, miközben folyamatosan tereltem vissza a fűrésszel, fejszével az erdő felé haladó embereket. Úgy tizenkét embernél jártam, amikor feladtam a számolást, többen még a falu utolsó utcáján haladva visszafordultak, amikor meglátták a Természetvédelmi Őrszolgálat gépkocsiját. Aztán eltűntek az emberek, csend és nyugalom lett, híre ment, hogy itt vannak a természetvédelmi őrök.
No, gondoltam most már irány Tiszaroff, hátha előkerülne egy új rétisas pár fészke.
Folytatás ITT