Thomas lebukott, publikált az Abonyi Horgász Egyesület honlapján. Cikkét most megosztom a horgászatot kedvelő Olvasókkal és néhány képet is küldök horgászainknak, ezekkel is kívánva sok szerencsét a szezonban. Horgászok honlapja ITT elérhető! - Thomas írja: Az interneten böngészve találtam rá erre a kis írásra. Gondoltam megosztom Veletek is, és különösen ajánlom kedves Barátom és horgásztársam K. ZS. figyelmébe!Jó szórakozást!
- A kocahorgász Valahányszor leül a szétnyitott székére a tó partján, legelőször is körbetekint. A kicsiny mesterséges tavat nem olyan régen fedezte föl, de egyből beleszerelmesedett, amióta egy kedves barátja figyelmébe ajánlotta. Ő most nincs itt, éli a mindennapi életét, de szinte naponta kapcsolatban vannak egymással. Most egyedül van, és néz.
Előtte a víztükör olykor gyengéden fodrozódik, máskor ringatódzva lüktet, jelezve, hogy élet van a felszíne alatt. Néha szemébe villan a délutáni nap szikrája, amikor táncolni kezd egy-egy hullámon, meglovagolva azt. Itt megtalálta azt a békét, amelyre tudat alatt mindig is vágyott. Hallgatja a mögötte elterülő ritkás erdő fáinak lombsuhogását, s az ágak között rejtőzködő madarak fülbemászó énekét. Jó itt lenni. Nyugalom van, amelynek csöndjébe beleolvad, belehalkul aprócska nesz, rigófütty, szél simogató fuvallata, távoli harangszó. Horgászni jött, de nem igazán tudja, mit is akar valójában. Pecázni szeret ugyan, imádja a halakat is, de csak élve, és inkább arra kíváncsi, ahogyan egymással kergetődznek a mélyben, ameddig csak leláthat. Többnyire csupán lógatja a pálcáról a damilt, és a horog sem éles, mert nem bántani akarja az uszonyosokat, hanem megérteni. A botja sem horgászatra való, az előbb vágta le az egyik mogyoróbokor hajtását, erre a célra. Szák sem kell, mert minek. Nem gyilkolni jött, tehát fölösleges. S étlapján nem szerepel egyik sem, vegetáriánus ilyen téren. Az uszója egy elhullajtott toll, idefelé találta az ösvényen. Súlynak egy parányi kavicsot használ, amit egy befőttesgumival rögzít a gombostűből készült horog fölé. Áztatott, összegyúrt kenyérbél a csali, hamar szétfoszlik vízben, mint a rózsaszínű álmok a valóságban.
Előző látogatásaikor már volt kapása, megmozdult néhányszor a pedző, tudatták vele a vizi élőlények, hogy látják, őket nem zavarja, s amíg jók a szándékai, élvezheti az újdonsült hobbiját. Ezért hát veszi a bátorságot, és pecázik. Mint a kocahorgász általában, csak úgy, jó dolgában, mert ráér. Bedobja hát a csalinak csúfolt valamit, megvárja, amíg a madártoll könnyedén elhelyezkedik a felszínen, s lelassul a mozgása. Addig is figyel. Pásztázni kezdi ezt a csodás képződményt, a tavat, amit valaki megálmodott, és akár egymaga, akár mások hathatós segítségével, de létrehozott, megalkotott. Sokféle halfajt telepítettek be, és él benne. Van ragadozó, mint a csuka, és zsákmányállat, mint a keszeg. Található még többféle ponty, harcsa, kárász, naphal, sügér. Neki mindegyik kedves.
Csak nézi, ahogy lubickolnak otthonukban, gyönyörködik játékukban, amint bújócskáznak egymás elől, avagy lesben állnak. Örül, ha látja, amikor némelyik hal nagyot ugrik, és megmutatja pompás alakját. Olyankor élvezi, ahogy a mélyből előtörnek, hullámokat keltve magasra emelkednek, és a kecses ívet, amit leírnak, amikor nagyot csobbanva alámerülnek. Amelyiket észreveszi, azt keresi is, kutatja, hátha újabbnál újabb élményekben részesíti. Nem mindegyiket díjazza, csak azt, amit lát. Mindenre még neki sincs ideje, pedig ráérne, de akkor más teendőivel marad el. Ezért csak olykor-olykor fűz megjegyzést egynéhány csodához, próbálja leírni a leírhatatlant, azt a végtelen bámulatot, amit akkor érez. Nem mindig sikerül, de igyekszik. Megkisérli emlékezetébe vésni a tapasztaltakat, és azokat megosztani más horgászokkal. Szeretné bemutatni ezt a semmi máshoz nem fogható extázist, ezt a színes kavalkádot, amit egy tó, a benne élőkkel, a körülötte elterülő tájjal, a mindenséggel jelképez. Ezért hát figyel, mint mikor gyermekkorában először hívták játszani, és közben azért tanul is, hogy jobb horgász lehessen. Nézi a kezében tartott könnyű botocskát, onnan pillantása végigfut a lebegő úszóig, átsiklik felette, tovább vándorol a damilon, letekint a mélybe.
A szabadon úszkáló lényeken percekig álmélkodik, káprázatos technikájukon még kicsit eltűnődik. Aztán összeszedi szedett-vedett tákolmányát, és elindul haza, hogy legközelebb is új, felejthetetlen emlékekkel gazdagodjon.
Forrás:Főnix0207 rovata (fonix0207.virtus.hu)