MEGHÍVÓ- Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2012. március 24-én 14 órakor, az abonyi Szent Imre Közösségi Házban tartandó előadásra. Az előadás témája: a Torinói Halotti Lepel (Urunk, Jézus Krisztusé) tudományos vizsgálatának, eredményeinek, tényeinek bemutatása. Előadó: Tamási József tiszaföldvári és martfűi plébános,
aki elhozza és bemutatja
a Halotti Lepel egyetlen magyarországi,
méretben is megegyező, hiteles,
művészi másolatát.
Ezzel szeretnénk minden érdeklődőnek
a húsvéti nagyböjt idején, lelki feltöltődést és örömet szerezni, bemutatni a kézzel fogható reményt, hogy Jézus feltámadott.
Szervező:
Karitász abonyi csoportja
A wikipédiában az alábbi olvasható a Halotti Lepelről:
A torinói lepel a római katolikus egyház tulajdonában lévő ereklye, amelyet alapos tudományos vizsgálatoknak vetettek alá. A hagyomány szerint Jézus testének képmása van egy négy méter hosszú lenvásznon kirajzolódva, ahogyan a lepelbe helyezték az ideiglenes (tekintettel a beálló ünnepre) temetésekor. A Keresztelő Szent János katedrálisban őrzik, az olaszországi Torinóban. A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen. 1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus, sebész amputált karokon végzett kísérletei és más patológiai bizonyítékok alapján megjelent Krisztus öt sebe című könyve, amely az érdeklődők körében klasszikussá vált. Egyre több és alaposabb ismertető született, amelyek közül kiemelkedett dr. Med. Hynek R. W. Krisztus kínhalála, a modern orvosi tudomány világánál című könyv, amely magyarul is megjelent 1937-ben a Korda Rt. kiadásában. A második világháborús és az azt követő évtized nem hozott átütő eredményt a vászon eredetiségének bizonyításában, azonban 1969-ben egy titkos vizsgálatra került sor. A 11 tagú bizottság jelentését csak 1976-ban hozta nyilvánosságra, amely előrelépést nem jelentett, műszereket nem alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására. Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umbertó (1904–1983), az utolsó olasz király engedélyezte a mintavételt, és a további vizsgálatokat a vászon vonatkozásában. Ian Wilson A torinói lepel című könyve nyomán került a vászon a köztudatba, és vette kezdetét 1978-ban a máig tartó vita a hitelesség mellett érvelők és a hamisítást vallók között.