Egyik szemem sír, a másik nevet. A megdöbbenés és a sajnálat érzése viaskodik bennem a rokkant nyugdíjak felülvizsgálata kapcsán publikált cikk miatt. Nem tudtam, nem tudtuk, hogy hazánkban 870 ezer (!) rokkantnyugdíjas él, vagyis majd' minden 10. polgár - nemre, életkorra tekintet nélkül - rokkant. Közülük mintegy 200 ezren részesülnek rokkant, vagy rehebilitációs ellátásban. Nos, Ők az elsődleges célpontjai idén a megszorító intézkedéseknek.
Óriási számnak tűnik ez, különösen akkor , ha figyelembe vesszük, hogy mindegyiküket egyenként felül fogják vizsgálni annak megállapítására, hogy 13.000 munkakör, foglalkozás közül, valamelyik ellátására (még) alkalmasak-e. Elsődlegesen egy géppel! Nem tudom, hogy ezzel, tehát egy objektívnak tűnő módszerrel és eszközzel, a szubjektivitást (pontosabban a korrupció lehetőségét) próbálják kiküszöbölni, vagy a regisztrációt és a későbbi elhelyezkedést igyekeznek elősegíteni ilyen rendhagyó módon.
330 ezer aktív korú rokkantnak kellene munkát adni, akik közül mintegy 150 ezer biztosan el fogja veszíteni az állami ellátást. Ők 60 % alatti munkaképesség-csökkenéssel rendelkeznek. Mi lesz velük? Senki sem tudja, hisz az egészséges munkakeresők jelentős - meghatározó - része sem talál munkát. A kormány igyekszik vonzóvá tenni a csökkent munkaképeségűek foglalkoztatását, időleges (néhány hónapos) járulék-kedvezménnyel, melyek lejárta után mehetnek az utcára az "alanyok".
Persze, a nagyobb létszámú foglalkoztatottat alkalmazó munkáltatók számára kényszer is lehet a csökkent munkaképességűek alkalmazása, hisz ha nem teszik, akkor un. rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük, melynek öszege közel egy millió forint egy évre.
Szóval, ismét egy olyan intézkedés, mely során nyilvánvalóan kiöntik a fürdővízzel a gyereket is.... Nagyon sok olyan, valóban munkaképtelen embert fognak lehetetlen helyzetbe hozni, akik ténylegesen képtelenek folyamatos munkavégzésre, sőt az életük folyamatos kínszenvedés a kötelező és folyamatos napi munkavégzés nélkül is. Nem tudom, hogy érdemes-e ezeknek az embereknek elvenni az utolsó megélhetési lehetőségét is, olyan társadalmi környezetben, ahol az egészségesek sem kapnak munkát...
Itt, azonban nem a pénzért vett rokkantságban "szenvedőkre" gondolok. Nem azokra, akik önhibából, vagy szerencsétlenségükre elveszítették munkájukat és lustaságból, vagy a "családi tradíciók" folytán, ezt az egyszerűbb jövedelemszerzési forrást célozták meg, bizonyos orvosok megkörnyékezésével...
Kíváncsi leszek az eredményre! Főként arra, hogy az egyébként is labilis mentalitással rendelkező mozgássérültek közül hányan választják a végső megoldást elkeseredettségükben.
Íme a cikk...
Forrás: www.borsonline.hu