Maradtak ránk feljegyzések, melyek szerint már az ókori görögök szenteltek egy napot a nevetés, a jókedv istenének. Európa szinte minden országában megtartják a vígasságok napját. Az április elsejei beugratás az ókori tavaszkezdő örömünnepekre vezethető vissza, a németektől jutott el hozzánk is. Elsősorban a városi lakosság körében gyökeresedett meg.
Senki sem szereti, ha beugratják, de ez a nap mégsem telhet úgy el, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani. Sőt sokunk azzal a gondolattal kel fel ezen a napon, hogy valakit biztosan megviccel, már jó előre kiterveli a maga kis tréfáit. Franciaországban például április elsején úgy viccelik meg egymást az emberek, hogy kis halfigurát akasztanak szétszórt és figyelmetlen ismerőseik hátára. Spanyolországban december 28-án tréfálják meg egymást. Magyarországon a legtöbb iskolában április elsején „fordított napot” tartanak. A tanárok beülnek a padokba, a diákok tanítanak.
Tehát, ma mindenki legyen óvatosabb, jobban figyeljen a kollégák, család, barátok "ármánykodásaira"...
Hajdan sok népnél évkezdő ünnep volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjászülető természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal az új év első napja január 1. lett, április 1. „komolytalan” újévvé vált. A felnőttek is ugratják egymást, de a tréfák fő célpontjai legtöbbször a gyerekek. (Elküldték őket a boltba esőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért, de volt akit a szomszédba szúnyogzsírért küldtek.)
Bolondnak tartották azt is, aki ezen a napon vetett, mert a hiedelem szerint az ilyenkor vetett mag soha nem kel ki.
MiA összeállítás