Egy nagyon hálás feladatra kért fel Széll Tamás, aki májusban kupát szervez a fiatalabb labdarúgó korosztály számára. Egy programfüzetet ad ki ez alkalomból a KID FC és két abonyi, híres csapathoz igazolt ifjú labdarúgó tehetséget szólaltathatok meg. Először Nagy Gergellyel, a győri ETO kapusával beszélgettem. Geri abonyi lakos maradt és természetesen, ha teheti, rohan haza, hiszen itt van családja és jó barátai. Igaz, nem egyszerű a focistasors. Geri szerényen és lazán mesélt, válaszolt a kérdéseimre. Ő az a sportoló, aki Abony város büszkeségfalára már most nagybetűkkel írta fel nevét. Nos, lássuk, ki is ő.
Megtudtam, hogy Geri arra a legbüszkébb, hogy egyáltalán eljuthatott idáig.
Pályafutásának mérföldkövei: „ 2002- ben Abonyban kezdtem focizni, 2008-ban a Győr látott meg és az ő játékosuk lettem. A 2010/2011- es szezon volt, ami nagyot lendített rajtam. Bekerültem a válogatottba, és a felnőttek közt a Győri ETO FC B csapatában sikerült abban a szezonban három meccset védenem. A mostani 2011/2012 - es szezont idősebbekkel U19- ben kezdtem el, télen felkerültem a felnőtt B csapat keretéhez, jelenleg is ott szerepelek NB 2- ben (saját korosztályom az U18). Nyártól az első csapat keretéhez csatlakozom majd.”
L.V. Kinek vagy hálás, kik egyengették pályafutásodat?
N.G. Hálás vagyok az összes szakembernek, aki eddig a sportágon belül dolgozott velem, de ha lehet, Lippai Józsefet emelném ki. Az ő döntése volt, hogy Győrbe igazoljak, akkor volt ő az akadémia Kapusedzője. Vele dolgoztam, három évig képzett, és így kerültem a felnőtt csapathoz. Persze Szanyó Károlynak is nagyon sokat köszönhetek, ő segített, intézte a Győrt, nélküle nem sikerült volna. Most is szinte napi kapcsolatban vagyunk egymással. A sportágon kívül persze a szüleim támogatása nélkül nem is kerülhettem volna Győrbe.
L.V. Van- e legemlékezetesebb mérkőzésed?
N.G. Legemlékezetesebb meccset nehéz lenne kiemelnem, ugyanis sok fontos mérkőzés volt ahol hozzátettem a sikerhez. Ha nagyon ki akarok emelni egyet, akkor az egy 2010. augusztusi szezon eleji bajnoki U 17-es mérkőzés volt a Szombathelyi Illés Akadémia ellen. Azért emelném ezt ki, mert fordulópontot jelentett a pályafutásomban ez a mérkőzés. Akkor lettem a saját korosztályomban első számú kapus, és az volt a szezon második meccse. Szerencsémre kilátogatott arra a találkozóra Bene Ferenc, az akkori 94'-es korosztály szövetségi kapitánya. A mérkőzést 1-0 ra nyertük meg, de a mérkőzésen több bravúrt is sikerült bemutatnom illetve egy büntetőt is hárítottam. Azóta tagja vagyok a magyar válogatottnak.
L.V. Van neked egyáltalán szabadidőd?
N.G. Győr nagyon szép város, nagyon jól érzem itt magam. Szabadidőmet a pihenésre, kikapcsolódásra használom, amire itt megvan a lehetőségem. Természetesen amióta elkerültem, azóta is folyamatosan figyelemmel követem a KID FC minden mérkőzés eredményét és az abonyi kézisekét is. Ha tehetem, Abonyban is kilátogatok a meccsekre, csak sajnos egyre kevesebb időm van.
L.V. Korábban beszámoltunk arról, hogy Téged, illetve válogatott csapattársaidat még Orbán Viktor is fogadott a Magyar Parlamentben. Nos, mi is volt ez?
N.G. A Parlamentbe Orbán Viktor meghívására látogattunk, amikor az U17-es EB volt. Érdekes, hogy a miniszterelnök éppen kormányülésről jött ki mikor odamentünk és bemehettünk oda, ahol a kormány ülésezett. Mondta is a kísérőnk, hogy Orbán Viktor ezt még mással nem csinálta meg.
L.V. Mit gondolsz a magyar fociról?
N.G. A hazai labdarúgás folyamatos fejlődésben van. Mondhatom, hogy belülről tapasztalom, a szövetségbeli személyi változások nagyot lendítettek a sportágon. Véleményem szerint nem kell több mint egy vagy két év, hogy az ország minden területén látható legyen a változás.
L.V. Ki a példaképed?
N.G. Példaképemnek Edvin Van der Saar-t a Manchester United tavaly visszavonuló kapusát tartom.
L.V. Van valami, amit a nálad ifjabbaknak szeretnél üzenni?
N.G. Azt üzenném a fiataloknak, hogy bár ahhoz hogy valaki kiugorjon, ebben a sportágban szerencse kell, de sok munka nélkül szerencse sem jön. Én azt tapasztaltam magamon is, hogy ha csak a melóval törődtem, akkor párosult a szerencse is. 196 cm vagyok és 88 kiló. Úgy gondolom, hogy a fizikai adottságaimnak is köszönhetem, hogy eljutottam idáig.
L.V. Ki menedzsel téged? Van-e valamilyen kitűzött végcél előtted?
N.G. A végcél az lenne, hogy egy olyan csapatban védhessek folyamatosan, mellyel szerepelni tudok az Európai kupákban ( Bajnokok Ligája, Európa Liga). Külföldi szereplésről annyit, hogy a CMG menedzser iroda képvisel engem, és sikerült felkeltenem holland, angol és olasz klubok érdeklődését. Több mérkőzésen figyeltek a válogatottban illetve a klubomban is.
L.V. Gondolom, rengeteget utazol, hol jártál már?
N.G. Így van, sorolom: Olaszország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Horvátország, Németország, Macedónia
L.V. Mi lesz a következő legnagyobb megmérettetés számodra?
N.G. A válogatottal most az októberi Európa-bajnokságra készülünk, Ausztriával, Bulgáriával és Andorrával kerültünk egy csoportba.
Szerkesztőségünk és Olvasóink nevében is sok szeretettel gratulálunk Gerinek és további eredményes pályafutást kívánunk!