Nem értem miért, hiszen az adományozók talán joggal lehetnének kíváncsiak a gyűjtés eredményére.

Hát evvan...

Újból elolvasva a levelet megszúrta a szemem egy megjegyzés: " hát abból nehezen csináltattuk volna meg a házat".

Nos függetlenül, hogy forintokat, vagy tízezreket adományoztak-e a város lakói, ez a gyűjtésre nézve kissé derogáló mondat volt...

De ugye azt lehet tudni - csupán a befizetők és segítségnyújtók megnyugtatására -, hogy ez az "abból" vajon mennyi pénzt takar? Úgy gondolom aki nyilvánossághoz fordult anno, az most is megteheti, sőt meg kell tennie.

Köszönettel és üdvözlettel 

Sziasztok! Hát tulajdon képpen szerintem nem a ház renovállásal van a fő probléma. Inkább, és itt egyetértek Csiguszal , hogy a családnak időközönként jelezni kellett volna a gyermek hogy létét és a befolyt pénz összegét. Bár jogos az édesanya felháborodása ,de akár hogy nézzük is akkor is ők hibáztak. Emlékszem mikor ez a család segítséget kért, akkor az édesanya úgy nyilatkozott hogy a férjének azért kell külföldre menni dolgozni hogy a pénzből még többet tudjanak félre tenni a beteg gyermek számára. Most meg kiderül hogy a férj  már 13 éve kint dolgozik. ???  Azt irlya Tündi hogy már bánja hogy így tett és elhamarkodottan hozott döntést. Hát igen egyáltalán nem kellett volna gyüjtést szervezni mikor tudták nagyon jól hogy a gyermeknek majd csak nagyobb korában fog elkezdődni a betegsége és addíg még rengetek idő lett volna kitalálni hogy hogyan lehet segíteni. Pláne nem mikor az Apuka külföldön dolgozik és az itthonihoz képest jól keres. Kuci18 azt írod hogy öröm ha az ember társunk halad, igen ám de nem mindegy hogy - hogy és kinek a pénzéből. Bár nem gondolom hogy abból tatarozott a család, de gondolom a 4 év alatt a kupakokból befoljt összeg jól jövedelmezhetett.  Örülök hogy jól van a kisfiú és sok egészséget kívánok neki és családjának is.!!!

Sziasztok ! Hála a Jó égnek hogy jól van a kisfiú ! Tény hogy illemből megköszönhette volna a segitséget ,de az is Tény hogy rengeteg irigy  van, na most kérdezném, miért ad az olyan ember,aki számon kéri  hogy mit tett a pénzel?? Adni is csak tiszta szívből kell ! Sok sok egészséget Zsoltikának a családjának , és minden embernek ! mert aki egészségesen tud gondolkodni annak öröm ha ember társa halad,és jól él !! 

Ha a házukat, meg most tudják felújítani, akkor miért is ne?

Én is ismerem a családot, nem hinném, hogy a Zolika kezelésekre félretett  pénzét költenék el a házfelújításra. Minden kis javulásnak csak örüljünk. Én és családom drukkolunk Nektek, hogy olyan embert neveljetek Zolikából, amilyet   megálmodtatok. Jó egészséget és kevesebb problémát. A betegséget senki nem veszi, azt  egyszer csak úgy odamondják, hogy először, csak nézel, bepánikolsz és egy pillanat alatt megváltozik minden. Igen, igen, kapkodás stb. De utána tisztul, hogy merre induljon, hol kaphat segítséget. Biztosan voltak álmatlan éjszakáik, míg eljutottak odáig, hogy kérjenek...    Csak azért is gyógyulj meg Zolika!!!!

Nagyon frankó gondolataid voltak, egyetértek minden soroddal. Üdv 

Lehet hogy van alapja, lehet hogy nincs. Ez a család a gyerekükért küzd. Sajnos a mai világban minden előfordul ki igy, ki úgy jut pénzhez.

Minden esetre ,ki hova költi a pénzét ahozz senkinek,semmi köze.

Annyiban egyet értek a levél írólyával hogy legalább fél évente közölhette volna a család a gyermek állapotát és az adományok összegéről készült folyószámla másolatott, és persze egy kis köszönet nyilvánítás sem ártott volna az Abonyi lakosok felé és mindazok felé akik a kevésből is adtak.Én örülök hogy a kisfiú jól van, azt hogy a szülök hogy számolnal el a lelkiismeretükkel azt csak a jó isten tudja. De amint látom a kis hölgy mint írta " nekik tiszta a lelkiismeretük és nincs bűntudatuk" Legalább örüljünk hogy ők haladnak, és nem putriban nevelik a beteg gyereket.

Végül ezzel a kis igazsággal zárom soraimat:

Leszólod a másikat, csak azért, mert más és másképp éli az életét mint te? Nincs jogod hozzá, és nem vagy te Isten, hogy ítélkezz, hogy mi a jó és mi a rossz. Jól vigyázz, mert lehet hogy akit te szurkálgatsz és bántasz, az az ember olyan dolgokat cipel a vállán, aminek te csak a töredéke alatt összerogynál. Aki másba tudja csak a hibákat meglátni, annak valószínűleg önmagával van a legnagyobb baja, amit próbál másokra kivetíteni. Tanuljuk már meg, hogy nem bántjuk a másikat, főleg úgy, hogy nem tudjuk min ment végig!

Kívánok sok egészséget a kifiúnak. Gyógyulj meg Zolika.

Üdv: Csigusz.

...mint az mindég is vagyok.

A házfelújításnak legalább van értelme. Szerintem.

Hát elég érdekes híreket olvasok amik rólunk szólnak,de hál istennek nekünk tiszta a lelkiismeretünk.Ez a ház kérdéses dolog erre annyit mondok hogy gondoljon mindenki mindent amit akar ebből az egész levélből amit édesanyám írt  tegyenek hozzá vegyenek el hisz ehhez nagyon értenek az emberek!

"Na igen, a pénz dolog. Amit megnyitottunk számlát, Zolika nevére hát abból nehezen csináltattuk volna meg a házat." Hmmm... mi a kevés.és mi a sok? Egy idézet jut eszembe: "Az együttérző ember sohasem gazdag, és a gazdag ember sohasem együttérző." Azt a kevés pénzt, több mint valószínű olyanok küldték, akik ezer más fontos helyre el tudták volna költeni, de együttéreztek a családdal, és lemondtak inkább valamiről. Az ilyen esetek miatt van az, hogy lassan kihal az együttérzés az emberekből! Számtalanszor hallani, nem piaci pletyka útján, hanem komoly hírforrások által, hogy  vagy oktalanul, vagy egyenesen a visszaélés szándékával fognak gyűjtésbe emberek. Ez már annyira elharapózik, hogy az igazi rászorulók segélykiáltását már meg sem halljuk, meg sem akarjuk hallani!Egy gyermek betegsége nem játék, ezzel visszaélni nem lehet, nem szabad! Az elkeseredés miatti első rekciónak pedig nem biztos, hogy egy gyűjtés meghirdetésének kellett volna lenni!

Kedves Veronika
Kérlek tedd már fel a Miabonyunkra ezt a hozzászólást, nem tudtam
bejelentkezni, de ugy érzem ez fontos. (Major Zolikával kapcsolatos)
Köszönöm: Ida

Kedves Veronika'
Igen én is azt mondom, hogy hallgattassék meg a másik oldal is. Nagyon
felbolygatott engem ez a történet immár másodszor s most ugy
döntöttem, hogy itt az ideje, hogy én is elmondjam ezzel kapcsolatos
tapasztalatomat es a véleményemet.
Pár dolgot szeretnék elöljároban leírni a tisztánlátás miatt,s hogy
jövök én ebbe a képbe.
Természetgyógyászként tevékenykedem, elvégeztem a hagyományos kínai
orvoslást, gyógymasször vagyok, valamint családfelállító terapeuta
végzettségem is van. Most fejezem be az akupunktúra tamulmányaimat.
Tehát nem vagyok laikus ebben a témában. Csak annyit befejezésképpen,
hogy nemrégiben a harkányi gyógyfűrdö felkért a természetgyógyászati
rendelöjének a vezetésére.
Pá révvel ezelött, amikor hallottam a kisfiu betegségéröl, felvettem a
kapcsolatot az édesanyával s felajánlottam a segítségemet.
Természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Annál is inkább, hiszen
az édesanyját valamikor tanítottam.
Tehát amikor megvizsgáltam a kisfiút, kiderült hogy a lépe nem jól
működik s ez okozza a problémát. A nyugati orvoslás azért nem tudja
ezt a betegséget kezelni, mert a lépet gyakorlatilag nem vizsgálja.
Csak abban az esetben foglalkozik vele, ha megsérül, vagy daganat van
rajta, de a funkcióját nem vizsgálja.
A kínai orvoslás szerint a lép táplálja az izmokat, tehát az izmok
formáját, tartását, erejét a lép biztosítja. Tehát az izomsorvadást a
lép gyenge müködése okozza.
Az édesanyjának elmondtam, hogy mivel a léphez az édesíz társul ezért
csak nagyon kevés édességet szabad adni a gyereknek, mert a sok édes
íz tönkre teszi a lép működését. Tiszta vízet itasson a gyerekkel, az
üdítők és gyümölcslevek helyett. Még sok információt elmondtam s azt
is hogy milyen vitaminokkal tudja a gyerek lépét s máját rendbe hozni.
Megbeszéltük, hogy mikor hozza vissza kontrollra a gyereket. Kértem,
hogy a gyerek érdekében tegye meg mindezt, hiszen ezek nem kerülnek
pénzbe s nekem már volt ilyen gyógyult betegem.
Azonban hiába vártam vissza, nem jöttek s a telefon hívásomra sem
reagált az édesanyja. Üzentem is neki,arra sem reagált. Viszont
találkoztam a család egyik közeli ismerősével aki elmondta, hogy a
kisfiú jól van, az orvosok azt mondták, hogy nem mutatkoznak nála az
izomsorvadás jelei. Azt is mondta az orvos, -elmondása szerint- hogy
talán nem volt teljesen helyes a diagnosztizálásuk.
Nagyon örültem a hírnek hiszen mindegy hogy mi volt, az a lényeg, hogy
a gyerek jól van. Hiszen nekem is vannak gyerekeim, unokáim én is
mindent megtennék értük, ha betegek lennének.
De mondott nekem ez a család közeli ismeröse mást is, amivel annak
idején én nem foglalkoztam, mert a gyerek volt számomra az első. De
most amit a levélíró felvetett, ismét eszembe jutottak ezek a dolgok.
S pont ez volt akkor is a dolog lényege. Szóval az anyagiak.
Mondhatjuk talán azt, hogy nagyon jól jövedelmezett a családnak a
gyerek betegsége. Ezért nem tudhattunk semmit sem a gyerek állapotáról
hiszen akkor ki kellett volna állni az emberek elé, hogy köszönjük a
segítségeket,de most már meggyógyult és nem kérjük.
Nem tudom mi van a gyerekkel, hiszen azóta sem láttam, anyukája
elkerül engem.Nem tudom mi az oka, de ez nem zavar engem. Csak
elgondolkozom. Valami oka biztosan van. De ha az én gyerekem beteg
lenne, mindent elkövetnék- ugy ahogy a levélíró leírta- és nagyon
köszöném mindenkinek aki csak egy jó szót is ad. S természetesen a jó
hírt is megosztanám, nem csak a gondokat. Dehát ez én vagyok s nem
vagyunk egyformák. Tehát csak mint mondtam elgondolkodtam s most ennek
a levélnek az elolvasása után nem maradhattam csendben. Ugy éreztem
igen, hallgattassék meg a másik oldal is.
Lehet rám is mondani mindent jót is, rosszat is. Ez természetes hiszen
emberek vagyunk. Én sem vagyok hibátlan. De a tények azok makacsok.
Csörnyei Ida természetgyógyász