„Tapsolj csak nékem” megérdemelten, avagy Gondolatok a Csókos asszonyról- A Bihari Színkör június 30-án és július 1-én mutatta be legújabb szuperdarabját Csókos asszony címmel. Az operett, és a zenés darabok egy olyan műfajba tartoznak, amely megunhatatlan az abonyi közönség számára. 2010 karácsonya óta hasonló volumenű előadással nem szolgált a színkör, bár a Csárdáskirálynő és a Csókos asszony közti másfél éves szünet alatt a társulat számos produkcióval lepte meg a nagyérdeműt: gálákkal, illetve a Pinokkió című mesejátékkal, és a gyerekek által bemutatott Dzsungel könyve musicallel. A Csókos asszonnyal a Bihari Színkör visszatért a gyökereihez, és újonnan bizonyította, hogy a zenés darabok színpadra vitelében verhetetlen.
A már jól ismert arcok mellett új színészekkel is gazdagodott a társulat. Kiss Zsolttal a nézők már korábban megismerkedhettek a gálákon, aki a Nagykőrösi Körszínház és Ifjúsági Stúdió direktora. Az ő Dorozsmay Pistája harsány, néhol szomorú, néhol részeg mivoltának tökéletességében uralta a színpadot, méltó párja pedig az ugyancsak az abonyi közönség előtt eddig ismeretlen Varga Bianka (Pünkösdy Kató szerepében) volt, gyönyörű kettősük magasra emelte a műsor színvonalát. A Dzsungel könyve rendezése után Bakos Melinda újra igazi démoni bestiává vált az egyszerre szerethető és utálható, tűzről pattant Rica-Maca bőrében. Partnere a mindig vicces és esetlenül kedves Barta Károly, vagyis Ibolya Ede úr volt. A színdarab harmadik nagy párosaként Kókai László és Nagy Lilla tündökölt. Kókai László a raccsolás és pöszeség után a karizmatikus Kubanek hentes karakterében ezúttal németesen árulta azt a bizonyos híres házi készítésű virslit, míg Nagy Lilla a „díva” Hunyadinéként bírta kacagásra a nézőket. Knerczer Ákos már pusztán a színpadra lépésekor is tapsot kapott Tarpataky báró személyében, hiszen a Kölcsönlakás óta nem szerepelt. Komornyikja, Acsai Ferenc, vagyis Salvator segítségével mindig az alkalomhoz illő virágot tűzte a ruhájára.
A Csókos asszony egy árulásokról, félreértésekről és lépésekről szóló darab, amelyben a főhősnőnek, Katónak választania kell az egyszerű család, és a fényűző karrier, vagyis a világot jelentő deszkák között, miközben döntését irigység és lenézés nehezíti. Végül győz a szerelem, a megbocsátás, és az önzetlen jóság. A Csókos asszony történetének megelevenítéséhez azonban nem volt elég csupán a színészek meggyőző játéka, ahhoz remekbeszabott, látványos díszletek is dukáltak Jébert József (Öcsi) munkájában, illetve ehhez párosultak a remek tömegjelenetek, amelyek a VIII. kerület zsibongását hivatottak a színpadra varázsolni. A tömegjelenetek lelkei legfőképp gyerekek voltak, illetve olyan lelkes emberek, akik életet és színt vittek a darabba a táncok és az énekek formájában: Mihály Tímea, Géresi Angéla, Enyedi Dorina, Molnár Jázmin, Németh Eszter, Polyák Laura, Vikartóczki Emese, Petrucz Piroska, Csizmadia Szimonetta, Bartucz Kristóf, Szabó Benedek, Hegedűs Fanni, Hegedűsné Lankus Hajnalka, Fajka Zsanett, Mucza Antónia, Petrezselyem Eszter Zsófia, Acsai Emese, Bóta Júlia, Egedi Orsolya, Ferenczi Fanni, Víg Nikoletta, Kertész Benjámin, Skultéti Gyula, Szekeres István működtek közre. A zeneiskola bontása alatt keletkezett zűrzavar miatt ezúttal egy profi karmester, a kecskeméti színház munkatársa, Látó Richárd segítette Dudinszky György, Lakatos Zoltán és Farkas Mihály (Csinga) munkáját. Rendező és koreográfus Schulzné Szűcs Éva, rendezőasszisztense M. Csúti Izabella volt.
A Csókos asszony a színkörhöz méltó, látványos, jól megkomponált darab volt, amely a Dzsungel könyve után az év egyik nagy dobása. A színházkedvelő abonyiak az olyan jól ismert dallamok, mint a „Tapsolj csak nékem”, a „Gyere te nímand”, a „Van a Bajza utca sarkán”, a „Muzsikus lelkek”, és a „Los Angeles” mellett tették le voksukat a teltházas előadások által a tikkasztó hűség ellenére, bizonyítva, hogy a Bihari Színkör 5 év után is az abonyi kultúra egyik bástyája, és a színdarabokra, operettre a mai, rohanó világban még mindig szükség van.
Jandácsik Pál