Közkívánatra következzék egy parányi úti beszámoló, a csodálatos Erdélyben eltöltött négy napunkról. Végy három motort, pattanj fel a Párod mögé, helyezd magad kényelembe és indulj neki az útnak legjobb barátaid közül a két legjobb, mindenre elszánt motorossal. Mi ezt tettük, mikor nekivágtunk a „ nagy útnak „. Sokak számára ez a terület a nosztalgia és a magyarságtudat legfőbb területe, talán nekem ennél egy picit több is. Volt szerencsénk már másodszor motoros szemmel végig „ repülni „ ezt a varázslatos mesevilágot, ahol lovaskocsik tömkelege és szénás szekerek százai találkoznak össze a modern valósággal. Képgaléria ITT elérhető
Együtt él a múlt és jelen, de szemmel láthatóan már nem csupán Románia főként román lakta területei fejlődnek, hanem Erdély is. Végre ide is fókuszáltak. Jók az utak, kátyúk alig. 10 éve még másképpen volt mindez….. A szabadság boldogítóan mámoros érzése kerített bennünket hatalmába, mikor a motoron az ősi magyar földön átsuhantunk és mindenhol elismerő, mosolygó tekintetek fogadtak bennünket. A média által beharangozott román- magyar gyűlöletről nem szereztünk tanúbizonyságot, ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. Jártunk pedig románok által lakott területen is, a Fogarasi Havasokban, mely táj lenyűgözően gyönyörű és csúcsig és visszavezető útja vetekszik a Nyugat- Európai államok egyéb, hasonló útjaival.
Tél a nyárban, ismét volt! Még nem olvadt el mindenütt a hó, hófalak fogadtak bennünket imitt- amott, sőt hómező is. Nem mellesleg Parajdon, a híres sóbányáról ismert és szeretett településen szálltunk meg. Legnagyobb döbbenetünkre sajnos zárva volt a fürdő. A helybéliek elmondták, hogy felújítják majd, mert az EU kemény szabványainak nem felelt meg a fürdőhely. Sajnos ennek következtében az idegenforgalomból élő kis település idegenforgalma is a negyedére esett vissza…. A helyiek valamiféle korrupciót is emlegettek. Jobb is erről nem tudni. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan ismét kinyit a helyi strand, mely a természetes sós gyógyvizéről híres. A strand bezárását nem csak mi sajnáltuk, hanem egy abonyi házaspár is, akikkel teljesen véletlenül találkoztunk esti sétánk során…..
Segesvár? Mit mond az átlagos magyarnak? Egy csatát…. Nekünk ennél jóval többet. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy időutazást tenni egy meseszép várban és annak a környezetében. Segesvár egy kis ékszerdoboz, hihetetlenül szép régi épületekkel, mely látvány vetekszik a Budai Vár körül épült környezettel.
Egy pékségben aludtunk. Ez nem vicc. Pontosabban, a tulajdonos panziójában. És milyen kicsi a világ! A velünk érkező kedvenc baráti párosunk együtt dolgozott a tulajjal egykor Magyarországon….
Voltunk a Medve tónál is Szovátán, ahol azok is tudnak úszni, akik egyébként elmerülnének, mint a veszett fejsze nyele. Miért is? Mert a tó olyan sós, hogy fenntart a vize. A nevét alakjáról kapta, tudtuk meg a helyiektől. Csodálatos nyaralóhely Szováta fürdő, amiről a Gyulai iskola csoportja is be tud nekünk számolni, hiszen pont akkor jártak ott, amikor mi. Megint azt mondom, hogy kicsi ez a világ! De ugyanazt éreztük, ugyanazt éltük át! Mi, magyarok, nem magyarkodva, csak kissé bánatosan.
Aztán jártunk Tamási Áron szülőházában is Farkaslakán. Megdöbbentett és megérintett a múlt. Hazafelé persze, a Királyhágónál vettünk rókagombát is a kisebbségtől. Alkudozva, mosolyogva, hogy a „ skublerrel „ jól át akarnak verni. Mármint a méréskor Mert nem olcsó mulatság, de nagyon megéri! Mennyei! Megfőztük és még mindig itt vagyok. Sőt, megettük boldogan.
Minden honfitársamnak ilyen, boldog erdélyi kirándulást kívánok!