Olvasónk küldte, szeretettel osztom mega  többiekkel, hiszen nagy igazság van benne. Nekem is meggyőződésem, hogy tévúton járunk.- A magyar gazdaság fő problémái- A magyar gazdaság minden problémája visszavezethető arra, hogy jelentős részben külföldi tulajdonban van. A többi közép-kelet-európai országnál sokkal gyorsabban és erőteljesebben privatizáltuk gazdaságunkat, elsősorban külföldi befektetők számára. Ennek „köszönhető” azonban a gazdaság rossz beállítottsága. Arról van szó, hogy nálunk „hagyományosan” alacsonyak a bérek, viszont magasak az adók, az árak, és a segélyek. Ez a legkedvezőtlenebb együttállás, bármilyen más eset kedvezőbb lenne.

Mi a két jelenség közötti összefüggés?

A nagyarányú külföldi tulajdon miatt nem emelkedhet kellő mértékben a bérszínvonal. A multinacionális cégek („multik”) ugyanis - kedvezőbb feltételek esetén - bármikor elhagyhatják az országot. Ezt a magyarok nem tehetik meg ilyen könnyen. Az alacsony béreknek viszont további hátrányai vannak. Nem elegendő a vásárlóerő, emiatt nehezen élnek meg a kisebb – többnyire magyar tulajdonú - vállalkozások, hiszen manapság leginkább nagyban érdemes termelni, értékesíteni. A kieső forgalom és az alacsony fizetések miatt csökkennek az adó-, és járulékbevételek, ami viszont rontja a költségvetés helyzetét.
A hiányzó összegeket magasabb adókkal, a hiányzó béreket pedig magas segélyekkel kell pótolni. Mindkettő kontraproduktív, hiszen így egyrészt gyengül az adózási morál, a segélyek pedig nem ösztönöznek munkára.
A magas árak oka részben szintén az, hogy elsősorban a külföldi tulajdonú vállalatok termékekeire támaszkodunk, amelyek viszont az importon alapulnak. A külföldi árszínvonal ugyanakkor még mindig a magyar felett van. Az utóbbi tíz-tizenöt év inflációjáért már jelentős részben az importot terheli a felelősség. Az áremelkedés azonban tovább csökkenti a fizetőképes keresletet, nem mellesleg pedig alacsonyabb forintárfolyamot és magas kamatokat idézhet elő. A magas kamatszintnek pedig ismét csak számos hátránya van, pl. kedvezőtlen a vállalkozók számára. Az alacsony árfolyam tovább növelheti az inflációt, és a kör bezárul.

A „multik” sok esetben évekig nem fizetnek társasági adót, pedig ők adják a hazai GDP jelentős részét. A költségeket mégis a hazaiakkal fizettetik meg. Az sem igaz, hogy a munkanélküliséget csak velük lehetne kezelni, hiszen a korszerű technika miatt nem alkalmaznak sok embert – a hazai foglalkoztatottság csak kb. harmadáért felelősek -, beszállítóik, de még a magasabb beosztású vezetők jelentős része is - leginkább külföldi.
Így aztán marad a viszonylag magas hivatalos és rejtett munkanélküliség, ami rendkívül alacsony szintű foglalkoztatottsággal jár együtt. Ennek oka a – bejelentett és nem bejelentett – munkanélküliek, a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok, illetve ahhoz hasonló ellátásban részesülők, a szociális segélyen élők és a feketegazdaságban alkalmazottak, valamint a pályakezdő munkanélküliek magas száma. Talán külön utalni sem kell a kieső adóbevételek súlyára. Nyilvánvaló viszont, hogy ebben is „ludas” a külföldi tőke, hiszen a multik sem romákat, sem megváltozott munkaképességű embereket nem szívesen alkalmaznak, de ugyanez igaz a pályakezdőkre, valamint az idősebbekre is. Részben ez magyarázza az ún. atipikus foglalkoztatási formák (távmunka, részmunka) rendkívül alacsony arányát is. Nekik „kész emberek” kellenek, főállásban. A hátrányosabb helyzetben lévő százezrek kiesnek a látókörükből. Ezért azonban természetesen nem elsősorban a multinacionális vállalatok a felelősek, hanem az a politikai „elit”, amely nekik szolgáltatta ki az országot.
Így aztán maradnak a segélyek. Ez a pénz valóban növeli ugyan a keresletet, azonban nincs mögötte értéktöbblet, tehát nincs közvetlen haszna, ráadásul az inflációt is növeli. Arról már nem is szólva, hogy az előzőekben említettek eredményeképp mind a béreket, mind pedig a segélyeket főként külföldi termékek, illetve külföldi eredetű szolgáltatások megvásárlására tudjuk fordítani. Ennek hasznát pedig nemhogy nem nálunk fektetik be újra, hanem még ki is viszik az országból („repatriálás”).

A magyar vállalkozók számára hazánkban nem sok babér terem, hiszen egyrészt magasak az elvonások (még ha messze nem is annyira, mint ahogyan ezt hirdetik), másrészt viszont – és ez a nagyobb gond - folyamatosan meg kell küzdeniük a jóval nagyobb tőkeellátottságú külföldi versenytársakkal. Ha nem a multikkal, akkor a szinte korlátlanul beáramló importtal. Sokan a túlélésért küzdenek, komolyabb fejlesztésekre nem igazán telik, ezért a munkaerőpiacot sem tudják megfelelőképpen bővíteni. És a kör bezárult: kevés foglalkoztatott, azok is alacsony bérekért, ezt segélyekből kell pótolni, az adóbevételek alacsonyak, az árak viszont részben az import miatt magasak.

A magyar költségvetésnek nem a kiadási oldal tehát a fő problémája, hanem a bevételi. Míg a GDP-arányos kiadásaink valóban a legmagasabbak között vannak az Unióban, bevételeink „csak” nagyjából az EU-átlagnak felelnek meg. Annak ellenére, hogy az elvonások szintje egyébként meglehetősen magas. Márpedig a magas kiadású országokban általában a bevételek is magasak. Ha mi magasabb kiadások mellett döntöttünk, akkor a bevételeknek is ehhez kellene igazodniuk. A bevételeknek kellene tehát növekedniük. De természetesen nem a nálunk megszokott módszerek szerint – adóemelés, áremelés -, hanem a foglalkoztatás bővítésével, a gazdaság erősítésével, munkahelyteremtéssel, a hazai kkv-szektor támogatásával, a magyar áruk védelmével, egyszóval egy nemzetibb szellemű gazdaságirányítás segítségével. Ettől csökkenne a munkanélküliség, aminek következtében végre emelkedhetnének a bérek, erősödne a vásárlókészség. A magasabb jövedelmek mentén már a segélyezést is vissza lehetne fogni. A csökkenő mértékű segélyezés és a magasabb adóbevételek együtt javuló költségvetési helyzetet teremtenének, kevesebb hitelre lenne tehát szükségünk. Így egy idő után kamatfizetési kötelezettségeink is csökkennének, ami tovább javítaná az államháztartási egyenleget. Az árak így már akár uniós szintre is felléphetnének – az euróra történő átállás előbb-utóbb amúgy is ezt idézné elő -, hiszen lenne rájuk fizetőképes kereslet. Természetesen a kiadásainkon is bőven lenne mit spórolni, elég csak a bürokráciára, a korrupcióra, stb. gondolni.

De nem csupán az államháztartás problémáit okozza a külföldi tőke túl magas aránya, hanem pl. a folyó fizetési mérleg deficitje is emiatt ilyen magas. Hiszen a hiány nagy részét a multik hasznának hazautalása teszi ki. Hazai cégek esetén ennek nagy része itthon maradna, itt adózna, itt tudnák újra befektetni.

Ha tehát képesek lennénk a gazdaságpolitikában is a nemzeti érdekeket előtérbe helyezni, akkor megkezdődhetne a tartós fellendülés. Ez már valóban lehetővé tenné az euró bevezetését. Abban ugyanis igaza van Demján Sándornak, hogy csak akkor érdemes az Unióhoz csatlakoznunk, ha már megközelítettük a fejlettebb országok szintjét.

Egyébként továbbra is kiszolgáltatott helyzetben leszünk.

 

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.