A napokban néhány kört téve Abony felett szembesültem "Manci" néni eltűnésével, a Kossuth térről. Bár korábban sokféle információ látott napvilágot a szobor jövőbeni sorsát illetően, mára, a jobb sorsra érdemes szobor, egy udvar mélyén, hasra fektetve várja, hogy mi történik vele.Ott fekszik "ruhástól" és mereven bámulja a földet. Oda a valamikori büszkesége, s a béke e sajátságosan szimbolikus üzenete.
Nem értem e történelmi emlék száműzését. Mit akarnak üzenni a társadalomnak e műtárgyak eltávolításával a "revizionisták"? A kommunizmus tettleges tagadását, hízelegve ezzel az aktuális "nemzeti" érzelmű államvezetésnek? Esetleg a "romlott" közös múltunk - egyébként művészi formában megjelenített - tárgyi bizonyítékainak eltüntetésével, a feledés homályába kívánják temetni elődeink tetteit, mintha meg sem történtek volna?
Sajnos, úgy érzem, ezzel nem csak a jelképeket, hanem elődeink munkáját, munkásságát is temetjük. Szüleink, nagyszüleink áldozatos munkáját, melyet teljesen mindegy, hogy milyen politikai környezetben, de értünk végeztek. Nélkülük, mára nem lenne annyi "ingyendiplomás" érdemes, vagy érdemtelen, kommunizmus- és múlttagadó politikusunk. A történelmi emlékeink elsüllyesztéséről nekem mindig a hálátlanság jut az eszembe. A fiú, akit miután felnevelt az apja, megtagadja azt. Az már csak költő kérdés, hogy mlyen nemzet az, mely a múltjából, csak az aktuális politikai környezetnek kedves időszakokat vállalja fel, eszmeiségével és tárgyi emlékeivel együtt...
Vannak sebhelyeim. Betegség, baleset következményei. Nem vagyok feltétlenül büszke rájuk, főleg a múltam könnyelmű, esetleg hibás döntéseinek a követkeményeire. De az enyémek. Úgymint a szüleimtől származó, öröklött genetikai sajátosságaim miatt szükséges, korábbi műtétek nyomai is. Eltüntetni őket? Eszem ágában sincs. Ők figyelmeztetnek naponta arra, hogy mit ne tegyek, vagy mire figyeljek sokkal jobban, mint megszerzésük előtt. Talán, ezért értékesebbek Ők számomra, mint bármely képességem.
Én így gondolok az elődeink munkássának tiszteletén túl, a múltunk, talán kevésbé dicsőséges időszakának, sokszor igencsak szép kivitelű szobraira, műtárgyaira is...
TYB