Szívszorító, fájdalmas történet következik. Arról, hogy milyen szörnyű, ha egy két és fél éves kislány beteg és nem tudják mi a baja, ha nem tudják, mi a megoldás, ha rohamot kap és maga az orvos sem veszi komolyan mindezt a kórházban. Nem lennék a helyükben…. Gondolom Önök sem. Egy abonyi fiatalember keresett meg azzal, hogy írjam meg azt az esetet, mely a közelmúltban történt velük. A cél nem bárkinek is a felelősségre vonása, csak azt szeretné elérni, hogy ez soha többet senkivel ne történhessen meg, de még hasonló eset sem.
„ Két és fél éves a kislányom, van egy betegsége, ami iszonyú, senki sem tudja az okát. Ha hánynia kellene, nem tud, elkezd fulladozni, a hányadék, olyan helyre megy, ahová nagyon nem kéne! Ilyenkor ellilult arccal kapkod levegő után, a szemei kimerednek, görcsbe rándul a kis teste, iszonyúak az ilyen rohamok. Már többször is előfordult, minden esetben az édesanyja lélekjelenléte menti, mentette meg, aki lenyúl ilyenkor és nem engedi, hogy a hányadék a légcsövébe kerüljön. A kislányom otthon játék közben elesett, megütötte a fejét. Láttam, baj van, az volt a gyanúnk, hogy agyrázkódást is kapott, ami ugye hányással is jár. Már ekkor rögtön hívtuk a gyermekorvost, aki bevitte a gyereket az egészségügyi központhoz, hogy a mentő minél előbb elvihesse, mert akkor már kezdődött nála ez a megmagyarázhatatlan roham. Az édesanya, a feleségem iszonyatos perceket élt át a ceglédi kórházban, mert nem vették komolyan, hogy baj van. Délután négy óra körül mentek be. A feleségem kérte, hogy segítsenek a fuldokló gyereken, de az orvos csak foghegyről vetette oda: „ Miért, mi baja van a gyereknek? „ Nem is ők segítettek rajta, hanem a feleségem, szokásos módon, aki nyúlkált a kislány szájába és nyelőcsövébe, hogy nehogy megfulladjon! Borzalmas egy eset volt. A szakember ilyet nem kérdez, hogy mi baja van a gyereknek, hanem legalább megpróbál segíteni! Megértem, hogy az orvos is megijedhet, lefagy és nem tud mit tenni, de ez akkor sem lehet megoldás. Hat napig volt kórházban az eset után a kislányunk, a nővérek előtt viszont tényleg le a kalappal.
Hatalmas nagy csalódottság van bennem, nem is harag. Most tényleg ilyen a magyar egészségügyi rendszer? Hogy lehet ez? Nyolc éve már szorgalmasan fizetem a TB-t, valóban ezt érdemeljük? Nem tudom, az orvos helyében azért elgondolkodnék rajta, hogy mi lett volna, ha az ő gyereke került ilyen helyzetbe…. Miért nem foglalkoztak a családommal komolyabban….. Nem is értem! Talán mert látszik rajtunk, hogy csórók vagyunk? Mindent megadunk a gyerekeknek, amit csak tudunk! Összesen már ilyen rohama 20-25-ször volt a kislányunknak, teljes kivizsgálás következik, segít nekünk az egyik abonyi gyermekorvos, hogy a végére járjunk ennek az egésznek. Még az is lehet, hogy ez egyfajta epilepszia lesz. Ha jön a roham, a kislány küzd az éltéért, megfeszül, karmol… A múlt pénteki volt a legszörnyűbb eset eddig. Azon gondolkodunk, hogy a saját házunkból inkább albérletbe költözünk, hogy közel legyünk a kórházhoz, ha baj van! Jön az óvoda is hamarosan, rettegünk, mert elvileg kötelező lenne a kislánynak három éves kortól. Viszont itt olyan fertőző betegségeket kaphat el, amik szintén ugye hányással is járnak…. Ha ebben az országban lakom, ha magyar vagyok, fizetek is rendesen, megérdemelném, hogy lássák el a kislányomat megfelelően! Nekem nem kell több, csak annyi, hogy legalább gondolkodjon el az orvos azon, hogy mit tett vagy mit nem tett, nekem ez elég. Nem tudom, hogy miért veszett ki a társadalomból az emberi érzés? Még a maffiózóknak is könnybe lábad a szemük egy romantikus filmnél… „
Mondta el lapunknak a családfő. Az esettel kapcsolatban természetesen kérésének megfelelően jelzést teszek Dr. Pusztai Dezső főigazgatónál.
LŐVE