Kozma Imre atya: "Arra vágyunk, hogy szeressenek és hogy szerethessünk"
A belső utakon keresztül jutunk el egymás, és önmagunk megismeréséhez, s hosszú utazásunk végén rájövünk, erre volt szükségünk, nem a pompára. Javakkal nem pótolható a legnagyobb ajándék, az emberi kapcsolat. Kapjanak helyet gondolatainkban azok, akik kevésbé szerencsések nálunk – nyilatkozta Kozma Imre atya a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője és a Betegápoló Irgalmasrend budapesti rendház főnöke a hvg.hu-nak.
Kozma Imre atya:Egy pap mindig a közösségével ünnepel, ahogy én is, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy egy ember elindul ezen az úton, az út már nem csak az övé.
Pappá szentelésemkor mondta Édesanyám: „Édes fiam, most elengedlek, nem akarok közéd és az emberek közé állni. Éld az életedet az emberekért. Az én ajtóm mindig nyitva marad a számodra, bármikor hazajöhetsz, ha úgy gondolod, hogy szükséged van rám, de én szabaddá teszlek téged”. Amióta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője vagyok, egészen sajátos karácsonyaim vannak, mondhatom, talán a legszebbek. Szenteste délutánján két óra körül elindulok és meglátogatom a hajléktalan szállókat, beszélgetünk és velük misézek. Este nyolc órára hazaérkezem, majd készülök az éjféli misére, és a templomba érkezőkkel együtt ünnepelek.
hvg.hu: Vesz valakinek karácsonyi ajándékot?
K.I.: Nekem a családom túl nagy ahhoz, hogy mindenkinek tudjak venni valamit. . Régen több tucat csomagot készítettem saját kezűleg, mára azonban túl nagy lett a szervezet, mindenkinek nem tudok személyre szabott ajándékot készíteni. Egyforma ajándékot kap tőlem mindenki, egy könyvet és egy üzenettel ellátott képeslapot. Az idei üzenetem a világirodalom egyik legszebb, legmeghatóbb története, Andersen meséje, a Szilveszter éjszakáján gyufát áruló kislányról. Eszünkbe juttathatja, hogy sokan ünnepkor is nélkülöznek. Mi azokon segítünk, akikhez a karácsony dermesztő hidegben és még dermesztőbb magányban érkezik. Egyetlen apró cselekedet is változtat a világon, ahogy egy gyertya lángja is elűzi a sötétséget Azt gondolom, hogy az egymáshoz tartozás a legnagyobb ajándék.
hvg.hu: Ön bíztatja az embereket, induljanak belső, lelki utazásra…Mit ért ezalatt?
K.I.: A napokban beszélgettem egy benzinkutassal, és sajnálkozott, hogy drága az üzemanyag és egyre kevesebben tankolnak. Szerintem ahhoz nem kell elutazni sehová, hogy boldogok legyünk és örüljünk egymásnak. Elég, ha elindulunk egy másfajta úton, a belső úton, s lehet, a lelki utazás sokkal boldogabbá teszi az embert, mint egy síparadicsomi luxushét. Ezeken a belső utakon keresztül jutunk el egymás és önmagunk megismeréséhez, s hosszú utazásunk végén rájövünk, erre volt szükségünk. Nem szabad elfelejteni, hogy javakkal nem pótolható az emberi kapcsolat, amely a legnagyobb ajándék. Egy indiai ember mondta nekem vagy húsz évvel ezelőtt, ha van tápláléka, ha van fedél a feje fölött, ha van ruhája, amibe öltözik, akkor mindent megkapott, amit a Föld adhat.
Forrás és részletek itt: http://hvg.hu/velemeny/20101224_karacsony_maltai_szeretetszolgalat#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2010_12_24