Itt a Karácsony. Eszünk, eszünk és eszünk. Finomabbnál finomabb csemegével várnak Rokonaink, Barátaink. Ráadásul mi sem szeretnénk lemaradni. Főzünk és eszünk. Mert az ünnep erről is szól. A közös étkezésekről, az ínyencségekről, a sok- sok éve hagyományosan Karácsonykor főzött és sütött finomságokról, a kulináris élvezetekről Bűnbe esünk, elcsábulunk, három napig, de előtte és utána is…. Mert enni jó! Nos, ha mindezt átvészelték és elfogadták kedves Olvasók, akkor most következzék néhány gondolat arról, hogy hogyan is kellett volna… Én mindenesetre nagyon belakmároztam. Nem egyszer és nem kétszer, de nem bántam meg! Eljön ennek még a böjtje is.
Az ünnepek alatti zabálás nem csak a plusz kilók gyarapodását segítik elő, hanem a rosszulléteket is. A szokatlan lakomák különböző bajokat okozhatnak. Kifejtjük.
Igazán nem szeretnénk ünneprontók lenni, de tény, hogy a karácsony a családi együttlét mellett elősegíti a plusz kilók gyarapodását, és a rosszullétig zabálás bűne is gyakrabban esik meg ilyenkor. Ha arra a tényre gondolunk, hogy egyrészt nem vagyunk már tizenhat évesek, ami néhány előny mellett számos hátránnyal jár, pl. hogy nem tudjuk három nap "odafigyeléssel" leadni a karácsonykor ránk szaladt plusz három kilót, akkor beláthatjuk hogy érdemes vigyázni. Az igazi veszélyt azonban nem is a derekunkon húzódó ünnepi hurka jelenti: a hatalmas zabálásokhoz nem szokott szervezet akár be is mondhatja az unalmast, ha egyszerre ritkán látott és mennyiséges táplálékkal tömjük meg.
Mert ugye először is december 24-e egy olyan szülinap, mikor a bioőrült vagy diétabuzi családokon kívül általában nem mindennapi és hizlalós menüket varázsolnak az asztalra a háziasszonyok és urak. Nem is akarunk mi lebeszélni senkit a jól bevált módiról, de a feljebb vázolt veszélyek elkerülése végett mégis kifejtenénk hogy milyen bajokat okozhat a szokatlan lakoma.
Ha a szemünk többet kíván a karácsonyi terülj asztalkám kínálatából mint a gyomrunk, és mi úgy döntünk hogy a szemünknek engedelmeskedünk, akkor először is lehet, hogy szuszogni fogunk, és azt mondjuk az asztalszomszédunknak (vagy az asztaltársaságnak - kinek milyen temperamentumú a családja): "Most aztán pukkadásig ettem magam!" Aztán már undorodva, de elnyamnyogunk még néhány szelet bejglit, leöblítjük az édesség után már nem is finom maradék borral, és elnyúlunk egy olyan felületen, ahol elférünk vízszintesen is. A beszélgetést folytatjuk.
Az ünnepi diskurzusban már sokkal kevesebb eséllyel vehetünk részt, ha gyomorsavtúltengésünk támad. Ilyenkor az van, hogy csak a szent esemény miatt nem a pokolba, de nem messze onnan egy helyre kívánjuk szeretteinket, akik oly nagyon hangosak és jókedvűek, míg mi émelygünk, hányunk, a gyomor felső részén fájunk, a hasunk többi részét pedig szintén nem érezzük normálisnak. Ráadásul jobb ha tudjuk, hogy az ilyen rosszullétet követően akkor járunk el a leghelyesebben, ha kezdetben koplalunk, tehát még a betegség csillapodása után sem csatlakozhatunk ellenszenvesen mulató rokonainkhoz. Helyette leülhetünk a pamlagra, egy pokróccal betakarhatjuk a térdünket, s görcsoldó kamillateát, szénsavmentes ásványvizet, szűrt almalevet, vizes almaturmixot, zöldségfőzetet vagy natúr sárgarépalevet szürcsölgethetünk. A karácsonyi torta helyett a nyers reszelt alma ajánlott ilyenkor, mert pektintartalma megnyugtatja a beteg gyomor- és bélnyálkahártyát, megköti a káros anyagokat.
Forrás és részletek: http://borsa.hu/20081215/unnepi_rosszullet_-_legyunk_felkeszultek/unnepi_rosszullet_-_legyunk_felkeszultek_-_a_rosszulletig_zabalas_bune/