Csontvázzá soványodva éhen halt afrikaiak: világbotrány! De az, hogy évente hányan fagynak halálra itt, Európa közepén, legfeljebb csak kishír.
Persze, hogy majd még a világgá röppentett drámai képek nyomán elkezdjen, mondjuk Etiópia népe tüzelőnek való szárított teveszart (vagy éppen zsákba meleget?) gyűjteni a tökéletlen politikai vezetése alatt sínylődő „fejlett világ" szegényeinek!?
A minap - bűnügyi rovatban! - talált hír szerint még szinte el sem kezdődött a tél, és már csak Magyarországon is legalább ötvenen fagytak halálra saját, fűtetlen házuk táján. Tehát még csak nem is hajléktalanok! - No, nem mintha ez utóbbi állapot-körülmény bármennyit is szépítene a dolgon, hiszen GDP ide, high-tech oda, olyan, hogy egy emberi közösség a legalapvetőbb létfeltételeket se legyen képes elesettjeinek biztosítani, az még az emberré, sőt mi több, talán még a főemlőssé válás előtti időket idézi!
Van nekünk ugye ez az éppen átfogalmazás alatt álló alaptörvényünk, a Magyar Köztársaság Alkotmánya, amelynek a politikai hatalomért vívott szkander verseny szabályainak rögzítése mellett azért mégis csak az volna az egyik legfőbb dolga, hogy az állam polgárainak (ami nem feltétlenül fedi az utóbb divatba jött „emberek" fogalmát) legfőbb jogait, és kötelességeit leszögezze.
Vita persze akár már e két fogalom fontossági sorrendjén is elindulhatna, hogy tudniillik akkor ugyan mi is leend előrébb való, a jog, vagy netán ama kötelesség, és hogy netán az egyik a másik egyenes folyománya volna-e?
Mert túlságosan is kéznél való az illetékesek, de még a széles közvéleménynek is azon önfelmentő szavajárása, miszerint a maga sorsának volna kovácsa mindenki, ezért ha magadon nem segítesz, akkor ugyan másra se nagyon számíts.
Forrás és további részletek: http://hetivalasz.hu/jegyzet/europa-botranya-a-fagyhalal-34393