Csuka Süllőnek
Kedvenc Olvasóm, Süllő kérésének megfelelően, íme egy lebilincselő és hasznos írás a léki csukázás rejtelmeiről:
Télen, amikor a jég vastagsága megengedi, sok olyan horgász kel útra, esetleg ismerősei sikerein felbuzdulva, aki az év többi részén rá sem hederít a ragadozókra.
Hiszen remek horgászélményt nyújthat egy napsütéses téli horgásztúra, főleg, ha csuka is akad a horogra. Persze mi megszállottak, akkor is kint lessük az úszót, mártogatjuk az élő vagy műcsalit, ha napsütésről hetek óta még hallani sem lehetett. Dacolunk a széllel, hózáporral- és ki tudja felsorolni-, még mennyi akadállyal! A dolgunk nehezebb, hiszen ilyenkor az árulkodó jelek láthatatlanok. Mégsem kell elkeserednünk, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a csuka télen is ugyanazon a helyeken fogható, mint máskor. Nem kell a mélyvizeket járnunk vermelőhelyek után kutatva, mint a pontynál. Ha ismerjük a búvóhelyeket, tartásokat, sikerrel próbálkozhatunk.
Ha nem ismerjük az adott vizet, nádfalak, bedőlt fák, kikötők, műtárgyak környékén keressük őket. Itt vágjunk léket és megpróbálhatjuk etetéssel hozzánk csalogatni a ragadozó halakat. Egy-egy lékbe szórjunk feldarabolt csalihalakat, vagy etetőanyag-gombócokat, finomszemcséjű darából, arra gondolva, hogy a csuka a jég alatt nagyobb területeket is bejár áldozatára vadászva. Ahol nagyobb mennyiségben fordul elő táplálék, biztosak lehetünk benne, hogy megáll. A csuka sem kivétel, a ragadozók törvény rá is vonatkozik: minél több táplálékot megszerezni, de a lehető legkisebb energia befektetésével! Tehát ha beszórtuk a darát, a többit bízzuk a vörös szárnyú és egyéb halakra, akik kisebb csapatokban meg fognak jelenni, és reményeink szerint a csukák is hamarosan követik őket. Léket többféleképpen készíthetünk.
Forrás és részletek: http://www.pergetes.hu/szemezgeto/lekicsuka.html
A léki horgászat alapszabályai
A legfontosabb szabály, hogy a kezdő horgász egyedül meg se próbálja ezt a horgászati módot! Az idősebb horgásztársaktól elsajátított ismeretek és óvatosság birtokában mehetünk csak egyedül a jégre, a léki horgászat azonban igazából társas szórakozás.
A 46/2001 BM rendelet előírásai szerint tilos a szabad vizek jegén tartózkodni:
a: éjszaka és korlátozott látási viszonyok között,
b: járművel, a biztonságos munkavégzés kivételével,
c: kikötők és veszteglőhelyek területén,
d: folyóvizeken.
Éjszaka tehát – vagy ha az tíz centiméternél vékonyabb – ne menjünk a jégre. Legyen velünk kétméteres deszka, hatméteres kötél. Nádcsomóra, hungarocell darabra álljunk. Lékeléshez praktikusabb a lékfúró, mint a fejsze. Csúszás ellen kössünk a lábbelinkre jégpatkót. Azokat a részeket, ahol foltokban megváltozik a jég színe, kerüljük. Motoros járművel ne menjünk a jégre. Távozáskor jól láthatóan jelöljük meg a léket, ahol horgászunk, például beletűzött nádszálakkal, nádkévével vagy száraz ágakkal. A hivatkozott BM rendelet szerint a léket 50 méterről jól felismerhető módon kell jelölni.
A jégbeszakadt emberhez nem szabad odarohanni, a deszka és a kötél segítségével kell kihúzni, ezek híján hason csúszva mentsünk!
Forrás: Pintér Károly: Horgászati alapismeretek c. könyve