Olvasóink nekem címzett leveleiből kiderül…… Nagyon sok mindentől félünk, egyre több dologtól…. Cikkem apropóját az adja, hogy folyik a szavazás oldalunkon arról, hogy félünk-e sötétben az utcákon. Az emberek jelentős többsége igen, vagy egy kicsit…. Félünk. Ilyen világot élünk. Nem csak a sötétben az utcán. Jó a gyermekeknek, gondolom magamban. Ők még tényleg a maguk alkotta kis álomvilágban élnek, melyet mi, szülők megszépítünk nekik, oltalmazó védelmet találnak karjainkban. Jól működő kapcsolatban élő kisgyermekek maximum attól félnek, hogy látnak valami rémséget a televízió „ kedves „ meséi között és akkor nem mernek pár napig sötétben lenni a lakásban…. Vagy valami ilyesmi. A Magyar Ember egyre több mindentől fél. Az első, amitől valószínűleg sok millió honfitársam is retteg, az az, hogy egyszer hideg és sötét lesz a házban, mert nem lesz áram, nem lesz fűtés, mert kikapcsolják azt.
Attól félnek oly sokan, hogy az igazságtalan hitelrendszer miatt egy élet műve, a fedél a fejük felől elúszik, nincstelenné, földönfutóvá válnak. Attól rettegnek, hogy nem jut élelem az asztalokra, nem lesz mit tenni az éhes gyerekszájakba. Attól retteg, akinek munkája van, hogy elveszíti azt örökre, utcára kerül és nincs tovább. Félünk persze, még több mindentől is…..
Félünk a betegségektől, attól, hogy nem lesz pénzünk megfelelő orvoshoz mennünk, vagy oda vinni hozzátartozóinkat, hogy nem tudjuk kiváltani gyógyszereinket. Félünk, hogy elveszítünk valakit örökre, hogy a várólisták miatt valamelyik szerettünket a halálba küldik…. Félünk attól, hogy a jogszabályok folyamatos változása miatt valamit elrontunk vállalkozóként, félünk attól, hogy számláinkat nem tudjuk időben befizetni. Félünk a félelemtől magától is. Mert roncsol és rombol. Embereket tesz tönkre, egészséget dönt romokba, családokat taszít feneketlen mélységbe, a pokol bugyraiba. Oda, ahonnan nehéz már a visszaút……
Félünk, hogy kifosztanak, kirabolnak, meglopnak és senki sem segít, a tettes ismeretlen marad. Persze, vannak, akik nem félnek… Legalábbis ezt sugalmazzák. Ott, fent, a magasban…. De félnek ők is, mert egyszer betelik a pohár és az éhség lázadást szül ebben az ezer sebből vérző kicsiny országban. A hatalom édes zsírosbödöne mellett szájukat nyalogató meggazdagodott réteg nem tudja már, hogy honnan jött, nem érti a kisember napi gondjait. Nem érti azt a vállalkozót, aki becsületes munkájának gyümölcsét már nem tudja élvezni tovább, mert nem fizette ki vevője, megrendelője és ezért csődbe megy. Lassan nincs tovább.
Félünk, rettegünk, aztán a félelem egyszer megváltozik. Elönti a lelkeket a mélységes nyugalom, majd már nem félelem többé, csak elkeseredett düh. Amikor már minden mindegy, nincs mitől félni, mert nincs többet vesztenivaló.
Féltem Hazámat, féltem azokat az Embereket, akik félnek. Fel a fejjel, tartást és kitartást kívánok Mindenkinek! Egyszer minden véget ér…..
Kapaszkodj abba, amit, és akit szeretsz, leld örömödet az ártatlanul csillogó gyermeki szempárokban, hiszen miattuk kell kitartanod! Én már rájöttem, hogy nem érdemes félni, a legrosszabb amit tehetünk.......
LŐVE