Akkora szamár vagyok, hogy ha nagyobb lennék, ülve nyalhatnám a Holdat . A napokban egvettem a karácsonyi ajándékok egy részét. Van köztük könyv is bőven. Volt időm nézelődni a könyváruházban, lapozgattam, olvasgattam és választottam. Az egyik könyvnek különösen örültem, mert a sorozat előző köteteit korábban már megvettem. Be is villant, hogy ez az új kötet a sógornőmhöz kívánkozik. Ma délután tüzetesebben átnéztem, beleolvastam és akkor jöttem rá, hogy ez nem egy új, hanem újonnan kiadott kötet és ezt már egyszer megvettem valakinek ajándékba. Egy bibi van, nem tudom, hogy kinek, ugyan is egy egy kötettel már megleptem a hugaimat és tudom, hogy sógornőm is kapott már hasonló témájú könyvet tőlem, de nem tudom, hogy ezt, amit most vettem, vagy egy másikat. Na, hát itt kezdődik a szenilisség. Azt hiszem fel kell írnom, hogy kinek mit ajándékozok, hogy jövőre ne kerüljek ilyen helyzetbe. Csak tudjam majd, hogy az ajándék listát hová tettem. A könyv egyelőre marad ná