Ma battyogtunk apámhoz, és mutatták ezt meg, nekem:
Szóval nem semmi 1 látvány! Simán átlátni a vihatépte ág, amúgyis korhadt részén!
A főág, az akácfán új sacc.200 kiló tutira megvan! Szépen benyúl, átnyúl a "főúton"!
"Sír a fa"*! Az pedig nem épp jó!
Nem kell semmi más, csak 1 kis szél! Vihar sem kell, és már jön is lefelé!
Ahogy bandukásztam, a "lelkeim" segítség kiáltásaira lettem figyelmes!
A Mucsányi tanárnő, és testvére kéri, hogy vágják le a veszélyes ágrészt legalább, ha az egészet nem is vágják ki!
Urbán Tibi sem bánná, ha megszünne a feje felett a veszély!
Különben összedőlti a végső nyughelyüket, ha úgy fújja meg a szél!
*Aki nem értené, ropog! Ami a hosszanti irányú rostjai adnak, miközben folyamatosan fárad!
Az nemigazán érdekel, ha valaki élőre rázúg esetleg! Sőt! Fölfelé is kell nézni manapság, miközben közlekedünk!
Én, azaz "