Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Véradók!
Évek óta, így december elején, az Advent időszakában ünnepeljük a Véradókat. Amikor arra készültem, hogy beszédet, köszöntőt írok, mindig a korábbi években elmondott gondolatok jutottak az eszembe. Ez azért van, mert a Véradókat, a véradás fontosságát már oly sokszor elmondtuk, én magam is – de erről beszélni, a Véradókat köszönteni, soha nem elég.
Aki vért ad, életet ad. Aki vért ad, kiemelkedik embertársai közül. A véradás tegnap is, ma is és holnap is, egy olyan szép, humánus, önzetlen és nemes cselekedet, ami a legnagyobb erkölcsi megbecsülést érdemli meg.
A véradás azon túl, hogy önzetlen adomány a véradó részéről, bizonyítottan előnyére is válik a véradónak. Sokan elmondják, hogy véradás után javul a közérzetük. A véradást követően "hígabbá" válik, gyorsabban áramlik a vér, ezáltal csökken az infarktus és a trombózis kialakulásának veszélye.