Nemrégiben, fogalmazhatok úgy is, hogy 1 órája érkeztem meg Budapestről!
Méghozzá a Gyáli úton található Szent László kórházból, mivel édesanyámat kellett oda "sofőrködnöm", már nem egyszeri alkalommal kontrollra, pontosabban az ONKO-HEMATOLÓGIAI SZAKELLÁTÁSRA!
Reggel 10 órára kellett megérkezni, és szokás szerint ilyenkor ez ember azon rágódik, hogy hol lesz hely parkolni, a gépjárművel! Hiszen megannyi beteg jár ilyenkor kezelésekre, illetve a kórházakba, mint beteg, vagy mint látogató, netán ahogyan és is, sofőrként! A Könyves Kálmánról befordulva, már érezni lehetett, hogy majd "harcolni kell" az esetleges parkolóhelyekért, úton, és az útszélen!
Én is így tettem, lassan haladva jobbra indexelve kerestem a helyet, hol le tudnák parkolni! Nagynehezen, azaz kétszeri háztömb megkerülése után, sikerült is helyet találnom. Beparkolok. Egyszer csak kopog egy idős néni, mint valami angyalszerű teremtmény, és megkér, hogy saját érdekemben ne parkoljak ott, hol állok, mert sorra büntetnek, "kerékbilincselnek" a közterületesek. Megkérdeztem tőle, hogy miért is, hiszen tábla nem tiltja a parkolást, megállást! A válasza az volt, hogy sajna, bár ő sem tudja, nagyonis megteszik! Közben kettő autóval árrébra pillantottam, és láttam némi tolakodást, és veszekedés hangját! Megköszöntem a néninek az útbaigazítását, és anyámat kitessékelve, és átkísérve az úttest másik oldalára, elálltam onnan, ahova parkoltam!