Álmosan, a hét fáradalmaitól kissé meggyötörten hajtok Dunaharaszti legnagyobb közlekedési csomópontján keresztül, amikor hirtelen úgy érzem, hogy elaludtam. Látok egy benzinkutat és a "totemoszlopán" hihetetlennek tűnő üzemanyagárakat. Mire az álomnak tűnű észlelésre döbbenek, már messzebb járok.
Visszafordulok, mert nem hiszem, hogy elaludtam volna sőt, bízom abban, hogy maximum optikai csalódás áldozata vagyok...
De, nem! A hihetelen üzemanyag árak ott világítanak, melyre a benzinkút személyzete ügyet sem vetve végzi a munkáját. Úgyis bejönnek tankolni... sőt így is. Mindegy mennyit írnak ki, vagy mennyit kérnek, az élet nem állhat meg. Vélhetően sok autós fel sem figyel az árakra, mert rutinból beáll és tankol, vagy tankoltat.