Ellike nevű olvasónk ma egy tál csodálatos szederrel örvendeztetett meg, melyet háztáji kis kertjében szedtek. A mosolygós szemek hívogatóan kacsinatnak felém, mennyeien édesek. Nagyon köszönöm azúton is neki és most nézzük csak, mennyire egészséges a szeder. Ha Olvasóink tudnak a szeder termesztésével kapcsolatosan hasznos információkkal szolgálni, kérem írják meg azt ide kommentként.
A szeder (Rubus fructicosus) a világ számos részén őshonos. E nemzetség fajai Európa és Észak- Amerika mérsékelt övi területein a legelterjedtebbek, de a sivatagi területek kivételével - mintegy 350 különböző fajként - mindenhol megtalálhatók a világban. A tüskementes fajtát 1938-ban Angliában állították elő, gyümölcse ezután került a piaci forgalomba. Nagyon sokáig csak a vadon termett gyümölcsöket gyűjtötték, fogyasztották. Ez az egyébként tüskés cserje hazánkban az Alföldön és a hegyvidékeken is egyaránt megterem. Nevezik hamvasszedernek, gyalogszedernek is. Termése hamvas-kék-fekete, kevés maggal, savanykás-édes, aromás ízű. Gyümölcse botanikailag apró csonthéjas termés, amely terméscsoportokban található és a vacokkúppal együtt válik le a szárról. A szeder friss fogyasztása terjedőben van, de a gyümölcs legfőbb felhasználója hazánkban a hűtőipar.