A megtartó hit biztonságában élők és a karácsony tárgyiasult boldogságát keresők egyaránt kitárt szívvel várják az ünnep nyugalmát és boldogságát.
Elménk ilyenkor kiakasztja a „Leltár miatt zárva” táblát, és akkurátusan hozzálát az elmúlt esztendő eseményeinek lajstromba vételéhez. Míg mi ajándékot veszünk, bejglit sütünk, asztalt terítünk, szeretteket ölelünk, végre nyugodtan megnézünk egy jó (és öt unalmas) filmet, pezsgőt durrantunk annak reményében, hogy jövőre bankot robbantunk, addig odabent mélyen serényen tart az emlékek csomagolása. Minden, ami velünk történt, felkerül egy polcra. Előre, elérhető közelségbe, díszpapírba az, ami szép, ami értékes, ami fontos volt. Hátra, használt kartondobozba pedig a limlomok. A csúf, az értéktelen, a lényegtelen.