Bene László cikksorozatának ötödik része.
Az I. rész itt olvasható.
A II. rész itt olvasható.
A III. rész itt olvasható.
A IV. rész itt olvasható.
Mint ahogy már volt róla szó a Mechanikai Művek több mint 35 éves működése alatt nagyon sok abonyi lakos került közvetlen, vagy közvetett úton kapcsolatba a gyáregységgel. Szó szoros értelmében családias volt a hangulat, hiszen nagyon sok szülő-gyerek, testvérpár, házaspár, közeli rokon, jó szomszéd dolgozott együtt, sőt volt néhány olyan család ahol szinte mindenki mechanikás volt. Akadtak néhányan olyanok is akik rövidebb-hosszabb ideig dolgoztak itt de utána az élet teljesen más irányba sodorta őket. Csak néhányat megemlítve : munkatársunk volt egy pár hónapig Mucsányi János, aki ma a Duna Televízió Kazinczy-díjas szerkesztője, Blaskó Sándor szobrászművész, akinek az induláskor nagyon sokat segített mechanikás „mentora” Fabuláné Margit néni. Az MM-ben kezdett dolgozni Pethő Zsolt, aki jelenleg Ceglédbercel jegyzője, Pintér János tanár úr, Balassiné Ági, aki a Műv. Házban, majd pedagógusként folytatta, Szabados László a Kinizsi Gimnázium tanára, vagy említhetném Krupincza János 3 danos karatemestert, vagy a Mi Abonyunk körül bábáskodó Tóth Attilát. Több volt kolléga sikeres vállalkozóvá nőtte ki magát, mint Mucsányi Tibor esztergályos mester, Fekete Tibor vendéglátós szakember, Kovácsné Margó népszerű könyvelő, Urbán András villanyszerelő mester, vagy Halasi Gábor vállalkozó, de lehetne még folytatni a sort. Büszkék voltunk, és vagyunk azokra a „mechanikás” gyerekekre is akiknek szüleik a gyáregység biztosította háttérrel – sokszor komoly áldozatvállalással – taníttatták őket, és mára elismert művészek, mérnökök, közgazdászok, jogászok, pedagógusok és egyéb más sikeres szakemberekké váltak. Volt olyan időszak amikor például a nemzetközi hírű Rajkó Zenekarban két mechanikás szülő gyermeke is szerepelt.
Önkéntes tűzoltóverseny, MM férfi és női csapata
A vállalat minden segítséget megadott dolgozóinak, hogy tovább tanuljanak, képezzék magukat. Kihelyezett általános iskolában szerezhette meg mindenki a nyolc osztályos végzettséget. A gimnáziumban, technikumban, szakközépiskolában munka mellett tovább tanulók részére nem csak munkaidő kedvezményt, tanulmányi szabadságot biztosítottak, hanem a képesítés megszerzése után is figyelemmel kisérték, komoly feladatokkal , megbízatásokkal látták el őket, számítottak szakértelmükre. Ezzel a lehetőséggel nagyon sok fiatal élt is. A gyáregység vezetői, irányítói feladatait döntően a saját nevelésű szakemberek látták el, akik nagy része egészen fiatalon, többen huszon- évesen kerültek komoly beosztásba. Így lett nagyon fiatalon Szekeres István a gyáregység műszaki vezetője, és a középvezetők nagy része is : Acsai Géza, a két Balogh István, a két Mucsányi Tibi, a két Komáromi Laci, Vágó Jancsi, Balog Misi, Nagyné Erzsike, Tajthy Gyuri, Krajcsi Józsi, Mucsi Józsi, én magam is 26 évesen lettem az egyik legdinamikusabban fejlődő kondenzátor üzem művezetője. A csoportvezetők között is több fiatal volt, például Vass Kati, Menyhárt Marika, Egedi Józsi, Csík Zsolt, sőt Lendvai Ági alig múlt 18 éves, amikor átvette a tekercselő részleg irányítását. De mindez nem volt véletlen, hiszen a dolgozók közel 40 %-a 35 év alatti volt, sokan az általános iskola padjaiból, 14 évesen kerültek a gyáregységhez. Komoly szakmunkásképzés is folyt, külön Tanműhely állt berendezve a képzésre, olyan oktatókkal, mint Lendvai Pista bácsi, vagy Molnár József. Első időszakban mechanikai műszerészeket, majd elektronikai műszerészeket képeztek itt, évfolyamonként 20-25 fővel.
Táborozás Tiszavárkonyban
A fiatalok magas száma, a gyáregységben betöltött szerepük miatt kikerülhetetlen a visszaemlékezésben szólni az ifjúsági munkáról, a KISZ életről is, még akkor is, ha ez napjainkban esetleg többekből ellenérzést vált is ki. Vitathatatlan, hogy volt politikai küldetése is a KISZ-nek, de ennél jelentősebb volt az az összetartó erő, a fiatalok szabadidős tevékenységének kitöltésére irányuló tevékenység szervezése, a baráti kapcsolatok ápolása, ami jellemezte akkor az ifjúsági munkát a Mechanikai Műveknél. Már akkor is az volt a helyi fiatalok egyik legnagyobb gondja, mint napjainkban, hogy nem igen volt olyan hely a településen, ahol kulturáltan eltölthették volna szabadidejüket, pedig akkor még üzemelt a Kedves és Gyöngyvirág presszó is. Ráadásul akkor még a számítógép sem volt ismert, TV is egy csatornával működött. Ezért is volt nagy jelentősége, hogy a vállalatvezetés támogatásával, rengeteg társadalmi munkával létre tudtunk hozni egy KISZ-klubot, ahol Egedi Józsi, Bene Magdi, N.Szabó Zsuzsa és még nagyon sok segítővel rendszeres klubéletet lehetett élni, sok szórakozással, táncos összejövetellel – még önálló beat-együttesünk is volt -, néha egy kis komolyabb vetélkedővel, író-olvasó találkozóval.
Női focicsapat
A másik jelentős tevékenység a sport volt. Szintén vállalati támogatással, és a fiatalok kétkezi munkájával kialakítottuk a bitumenes kispályát, majd pár év múlva a teniszpályát. Kora tavasztól – késő őszig szinte naponta volt valami sportesemény a gyáregység területén, - elsősorban foci - üzemi bajnokságok, nősek-nőtlenek, lányok-asszonyok meccsek, meghívásos találkozók. S.Tóth Bandi – akinek sportszeretetét mutatja, hogy még most, túl a 60. évén is aktív kispályás labdarúgó - Károlyi Laci, Punyi Piroska, Makainé Marika voltak a fő mozgatórugói a sportrendezvényeknek. A térségben nem volt olyan amatőr sportesemény, ahol az MM nem lett volna ott, és ne ért volna el valami jó eredményt. Rendszeres volt a nagy népszerűségnek örvendő községi szintű MECALOR-kupa kispályás foci tornateremben és szabadban is. A foci mellett volt kézilabda, röplabda, télen asztalitenisz, sakk verseny, később a tenisz is egyre népszerűbb lett. Sokat kirándultunk autóbusszal, kerékpárral, ezek a kirándulások mindig nagyon jó hangulatúak voltak, összekovácsolta a csapatot. Évente jártunk családostól –sok kisgyerekkel – a vállalat kismarosi üdülőjébe. A közös rendezvények emberileg is közelebb hozták egymáshoz a fiatalokat, nem véletlen a sok, házasságban végződő barátság. Az ebben aktívan résztvevők ezért is gondolnak kellemes emlékekkel vissza az itt folyó KISZ életre.
Tiszavárkonyi kerékpártúra
A fiatalokra épült az MHSZ kebelén belül működő lövész-, és amatőr rádiós klub, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület is, Zoboki János irányításával. Külön kell megemlíteni a Motocross Szakosztályt, ahol az Egedi testvérek vezetésével nagyon sok fiatal élhette ki motorozási kedvét szervezett keretek között. Egedi Józsi, Szabó Joci, Egedi Laci e-mellett komoly országos eredményeket is ért el, a saját maguk által rengeteg munkával átalakított, feltuningolt motorokkal, döntően saját zsebből finanszírozva. Meg kell emlékezni a Vöröskeresztes munkáról is, amely S.Tóth Erzsébet vezetésével működött, hiszen éveken keresztül a térség legnagyobb véradóhelyének számított az MM.
Kismarosi családos hétvége
A Szakszervezet – Csabéné Erzsike irányításával - gondoskodott a dolgozók érdekeinek legjobb képviseletéről. A SZOT beutalók mellett két saját üdülője is volt a vállalatnak – Siófokon, és Kismaroson-, így minden évben sok család tudott elmenni nyaralni, telelni. A cég által ápolt testvérkapcsolat révén pedig a volt NDK-ba, csereüdülési formában több család ki tudott jutni. A szakszervezet is rendszeresen szervezett országjáró autóbuszos kirándulásokat, ebben nagy segítséget kaptak a Nagyné Erzsike által vezetett Természetjáró Szakosztálytól. Kiemelt feladatként kezelték a gyáregységből nyugdíjba vonultakkal való törődést. Nyugdíjas találkozókat szerveztek, kirándulásra vitték az idős dolgozókat.
Gyárlátogatás a Marcali gyáregységben
Joggal lehet mondani, hogy az a pár évtized, ami a Mechanikai Művek abonyi jelenlétét jelenti, az élet minden területén mély nyomokat hagyott, kikerülhetetlen szereplőjévé vált a településnek. Azt hiszem nem vagyok egyedül véleményemmel: ma is ráférne városunkra egy ilyen szemléletű, ennyi ember életét befolyásoló gazdálkodó egység.
|
 Sárospataki kirándulás
|
 Motocross verseny Abonyban
|
|
 Kirándulás Pannonhalmán
|
 Nyugdíjasok kirándulása
|
|
|
|
4 Hozzászólás
