Kristófom imádja a fánkot és még a látvány is remek, ahogya sül a serpenyőben. Tehát nem csak a felnőtteknek, hanem a kicsiknek is nagy örömöt okozhatunk vele. Tehát fánkra fel! Rengeteg remek recept van, az interneten is. Én most egy igen egyszerűt választottam, porcukorral megszórva, lekvárral vagy nutellával tálaltam. Kisfiam me ezt vitte uzsonnára, és vitt hozzá dobozos finom csoki- vaníliás pudingot is. Mert megérdemli.
10 perces fánk
1 Hozzászólás
Kommentek
FBela -
3
2014.01.09. 15:45:50
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó, de igazán az utolsó vasárnaptól nekilóduló időszak avagy „farsangfarka” ugyan a rá jellemző fékevesztett mulatozás miatt egyházi és állami tilalmakkal járt együtt, mégis természetes ellenpárja a rákövetkező, mérsékletre hívó nagyböjtnek – ahogyan Itáliából eredő elnevezése ’carne-vale’ (állítólag: „Hús, ég áldjon!”) jelzi. A különféle jelmezes-álarcos maszkabál mindenfele ismert része ezen ünnepnek s nemcsak a nép körében, hanem a királyi udvarokban is – bizonyság erre a mulatni egyébként sem henyélő II. Lajos királyunk és a farsang hazájából, osztrák földről származó felesége, Mária. Az emberek különféle állatalakoknak öltözve vagy épp nemet cserélve ropták táncukat a közelgő böjti időszak előtt, no meg a telet búcsúztatva, a lányokat s asszonyokat a tavaszi termékenység jegyében meg-megkergetve. E vaskos tréfákkal és ijesztő jelenetekkel tarkított ünnepnek legismertebb alkalma a mohácsi busójárás, ami csak egyike a régmúlt farsangi dramatikus népi játékainak (lakodalmas, betyáros, halottas). A csángók között ugyanis húshagyó hétfőn és kedden nagy pogányos ünnepet rendeztek a falu határában: legények öltöztek be mindenféle maskarába, rongyokba „mumusnak”, verekedtek, ostorral csapkodtak, a lányokat békákkal ijesztgették, végül pedig a fiatalok egy másik csoprtja nagy hordókból meztelenül kiugrálva futkorászott. Noha „Szent István napjainak” hívták e szokást, nehéz bennük észre nem venni a pogány télkergetés nyomait – akár az ősi római Lupercalia ünnep jeleneteit.
Az időszak táncmulatságai egyébként elkülönültek nemre vagy életkorra: vasárnap a házasok, idősebbek, kedden a fiatalok tartották táncukat. Különös alkalma a farsangi mulatozásnak a férfiak számára szigorúan tilos asszonyok farsangja, amiről említést tesz a XV. század végén élt nagy ferences hitszónok és író, Temesvári Pelbárt, s amit Csokonai is földolgoz Dorottya komikus történetében. A farsang egyik főmotívuma egyébként is a lányok eladása, akiket – ha pártában maradtak az év során – az időszak utolsó napján, húshagyó kedden zöldfülű fiúk nagy csörömpöléssel kicsúfoltak: „Hushagyó! Itt maradt az eladó. Akinek van nagy lánya, hajtsa ki a gulyára.” (Szabolcs m.) De az elkeltek sem úszhatták meg a célzásokat: „Gyüjjék haza, Pesta bácsi, mind eladták a lányokat: kit görhéért, kit máléért, Bagi Katit egy bimbóér, a kondásnét egy malacér, a kántornét egy szoknyáér, a lovásznét egy csikóér.” (Heves m.) Ez a motívum mutatkozik a Rába-vidéken ma is ismert rönkhúzásban, amikor is álarcos legények és lányok egy hatalmas fatörzset húznak-vonnak községtől községig, s meg-megállva bolondos ál-lakodalmat csapnak a hoppon maradtak kigúnyolására.
Természetesen rendszeres mulatozás folyt a fonókban farsang minden napján, amit húshagyó kedden a „farsangtemetéssel” zártak. Az erdélyi Sóvidéken híven őrzik ezt a szokást, aminek központi figurája egy Illyésnek nevezett szalmabábú, egyben a tél jelképe: a népes társaság különféle szereplői (férfiakból verbuválódott ’pap, siratóasszonyok, halottvivők, muzsikások’ stb.) komikus keretek között meggyászolják, elsiratják Illyést (például hibáit dícsérik, erényeit rejtegetik), el is parentálják, sorsa elől azonban – amit a télnek kívánnak – nem térhet ki: elégetik. Ezt követően nagy táncmulatsággal, bállal vesznek búcsút a farsangtól.
 |
 |
 |
 |
(30)277-3185.
Üzenet íráshoz jelentkezz be! Előzmények
