Tíz éve soha nem kapcsoltam ki éjszakára a telefonomat, de mostanában ha próbálnak hívni már nem fog sikerülni. A zaklatások elkerülése végett kénytelen vagyok megtenni. Ezt nevezhetjük akár szakmai ártalomnak is, mert ha folyamatosan tyúkszemekre taposok, ez vele jár.
Bevett szokás az éjjeli hívás és a nem beleszólás, lihegés, krákogás és érthetetlen motyogás. Ezt viszonylag könnyű orvosolni, kikapcs gomb és kész. Liheghet a kretén a tükörbe.
Az is hírlik, hogy meg lesz bosszulva a lavina amit elindítottam, (pedig hol vagyunk még a javától, az majd csak eztán jön). Nos, ettől nyugodtan alszok. Vigyáz ránk a gondviselőnk, ez ilyen egyszerű, s ha netán a gondviselő elszunnyadna egy kis időre, akkor a tisztességes emberekre is számíthatok.
A háromezer fő nyugalmazott (szolgálati járadékos) rendőrt, katonát, határőrt és börtönőrt számláló Szolgálat és Becsület elnevezésű szervezet vezetése felajánlotta segítségét, ha szükség lenne rá, ezt közzé is tették honlapju