Kedves Olvasónk kétségbeesve telefonált hétfőn délután, hogy a Gyulai iskola kerítésénél egy gyönyörű menekülő, nagy testű teknősbéka található. Szegényke, nagyon rémültnek tűnt. A kedves Olvasók visszatartották őt, míg megérkezem. Vittem magammal kisfiamat is, aki boldogan segédkezett nekem a teknősmentő akcióban. Hiába no, nem unalmas az életünk. Egyszer egy kutyus, máskor egy teknős. Boldogan segítettem, azonnal felugrottam a számítógép mellől, és menet közben máris telefonáltam Tóth Ádámnak, hogy befogadná-e őt az abonyi magánállatkert. Hamarosan hívott, hogy igen, és közösen beazonosítottuk a pórul járt szépséget, egy mocsári teknős szabadult el. Megtudtam, hogy befogadják ugyan, de sajnos, ha a tóba kerül, akkor nem biztos, hogy ki lehet venni onnan, lehet, hogy nem találja meg a tulajdonos.