A jászkarajenői Dóczi Kálmán alábbi cikke a Magyar Nemzetben jelent meg, most megosztom Önökkel. Beküldő: III. István nevű felhasználónk
Búza, kukorica, árpa, napraforgó, repce termesztése és az uniós földalapú támogatások lehívása válik lassan a mezőgazdaság fő tevékenységévé. E folyamat katasztrofális következményeiből néhányat felsorolok.
Ez tipikusan a gyarmatokra jellemző termelési szerkezet. Egy falu határát a jelenlegi technológia szintjén akár néhány ember képes megművelni, ami a vidék teljes lepusztulásához vezethet. Az itt felhasznált, drága gépeket mind importálják, ezek megtérülése nem valószínű. Beszerzésük csak állami hozzájárulással lehetséges, vagyis mi a külföldi gépgyárakat támogatjuk. Ráadásul e növények betakarításánál sok olajat és gázt használnak fel. Könnyen belátható, amit sokan mondogatnak is, hogy Magyarország egyik kitörési pontja az állattenyésztés, a kertészet, a vetőmagtermesztés, a biotermelés és az ehhez kapcsolódó beszállító- és feldolgozóipar fejlesztése lehetne, ami megoldaná a sok százezer képzetlen munkanélküli foglalkoztatását is. Mégsem történik semmi, sőt a hanyatlás felgyorsulva folytatódik, már-már a háborús pusztítás mértékét is felülmúlva. Ennek oka a rendszerváltozás óta kialakult politikai szisztémában keresendő. Nagy baj, ha a hatalomgyakorlás nem veszi figyelembe az ország érdekeit, a döntések a legerősebb érdekérvényesítésre képes csoportok javára történnek. Ez pedig a nagyüzemi lobbi és az unió elvárása.