Hagyd már békén azt a rádiót! Egész délelőtt az antennájába beszéltél, ez már nem normális dolog!” Anyám éveken keresztül ezt hajtogatta, de én csak mondtam, mondtam, ami eszembe jutott. Álmom az volt, hogy egyszer egy igazi rádióban dolgozhassak. Ez úgy tűnik, végre sikerül — m
eséli az Abonyban élő Juhász Tamás, aki talán az egyedüli gyengén látó rádiós az országban.
— Óvodás koromban pótoltam be az első három évet, amit némaságban töltöttem. Akkoriban döntöttem el, hogy rádiós leszek — folytatja mosolyogva Tamás, közben megigazítja vastag lencséjű szemüvegét, és végigmér. Talán megérzi bizonytalanságom, mert máris mondja: — Nem gondolnád ugye, hogy majdnem vak vagyok? Mások is meglepődnek, amikor elmondom nekik. Pedig tényleg gyengén látó vagyok. Az orvosok nem tudják, a látóidegem sérült-e meg vagy az agyammal hibádzik valami. Végül is mindegy — teszi hozzá —, a végeredmény ugyanaz, elmosódott kontúrokat észlelek csak. Azt például látom, hogy kék ruhában vagy, de azt nem, mennyire vagy csinos.
A www.szoljon.hu cikke