Nagy nap ez a mai....
Imádom. Gyönyörű emlékek élnek bennem. Gyermekkoromból, felnőtt gyerekeim gyermekkorából, kicsiny, ötéves Kristófom mindennapjaiból. Gyerekszáj, gyereklélek, hit. Te hiszel a Mikulásban? A Télapóban? Én igen.
Otthon Mikulás előestéjén kiskoromban kitettük a cipőinket, mindet összegyűjtöttük, amit csak találtunk. Reggelre teltek meg a lábbelik, mesébe illő csudafinomságokkal. Hajnalban keltem, hogy legyen időm mindent egyesével végignézni, megszimatolni a csokimikulás fantasztikus illatát. Hmmm. Akkor még igazi csokiból készítették és nem a húsvéti nyulakat öltöztették más köntösbe… Fogtam az összes csomagocskámat és bevonultam vele a drága nagymamám ágyába. A jó meleg dunyha alá bújtam és a csomagok tartalmát kiöntöttem a tetejére, fészket formáltam a puha paplanból . Dúskáltam, számlálgattam, csoportosítgattam. Aztán napokig édességboltosat játszottam.