Este hét óra körül, amikor együtt van a család, vacsoraidő, esti tisztálkodás és beszélgetés idején, hirtelen élesen felberreg a kapucsengő. Kimegyek. Ajtót nyitva egy ember durván beszól: gázóra-leolvasás! Nem köszön, nem kér elnézést a kései zavarásért, nem kérdi, hogy egyáltalán jó helyen jár-e, nem mutatkozik be, és semmiféle igazolványt nem vesz elő, csak nyomul és tolakszik befelé. Elé állok, és nem engedem: Kit keres? Mit akar? – kérdezem. Mutassa a megbízólevelét! Gyűrött papírt halász elő a zsebéből, ami valóban a TIGÁZ megbízásáról szól. Elkérem hát a személyi igazolványát is, adatai megegyeznek a papíron lévővel (ehhez, ugyanis jogom van, de neki magának kellett volna előadnia). Minden stimmel.