Reggel, MOL kút, kisfiam mellettem, viszem versenyre, matekra, izgulunk mindketten. Háromnegyed tíz van, beállunk szépen a sorba, ma csak tízre kell mennünk a suliba. Előttem egy darab kocsi, nyugati, kissé viseltes. Benne két ember ül. Várunk, nem csinálnak semmit, nem szállnak ki, nem tankolnak. Ülnek és várnak. Egyre idegesebbek, lesek ki a fejemből, várom mi lesz, öt perc telik el.
Elkezdenek egyre szélesebb kézmozdulatokkal mutogatni, integetni a kútkezelő fiatalember felé. Azt hittem, elromlott a kocsijuk. De nem… Valamit mondanak is, nem hallom. Nyilván azt, hogy: Hét, te! Megjegyzem, az autóban két nőnemű egyed ül.